A szenvedélyes megkívánásnak, kozmikus vágynak, a szerelemfilozófiai gondolatoknak, a női és férfitest varázsának, vonzásának, a képzelgéseknek, a hűség-hűtlenség ambivalenciájának, illetve a sikamlósságnak, frivolitásnak, pikantériának, évődésnek, iróniának és öniróniának valóságos katalógusa állítható össze költőink erotikus verseiből. E költemények nagy része már keletkezésükkor beépült az életműbe, más részük csak kis példányszámú, bibliofil kiadványokban terjedhetett, megint mások csak évtizedekkel a költő halála után kerültek elő a hagyatékából. Ezekből válogattunk. Mellékletként 19. századvég erotikus dagerrotípiái közül válogattunk.

Janus Pannonius: Lúciára

Lúcia, baszni akarsz; legyen úgy; ám az a kikötésem,
fékezzed ezalatt segged rút moraját.
Ígéred; s mert nem hiszem el, hát zálogot adsz rá:
még így sem hiszi el fütykösöm ezt a mesét.

(Szepes Erika fordítása)

Földi János: Egy Pásit nevű szép leányról

Beh gyönyörű Pásit! Beh sok szív és ajak ásit,
Hogy leheverje gyepét! bírja jeles közepét!
Óh, ékes Pásit! haladod sok rózsa nyitásit! -
Boldog az, óh, egyedűl, rád ki gyepelni ledűl!

Kazinczy Ferenc: Édes kín

"Ne, ne! Megöl az álom: hagyj alunni!"
Mond félig alva már, az édes lányka,
S reám borúl, s elszunnyad karjaimban.

Én engedek, s a kedves terhet össze-
Fűzött karokkal tartom átszorítva,
S számlálom szíve minden döbbenését.

De végre virrad. Hah, egy mély fohász, és
Utána csók, egy néma! - kínjaimnak
Felhozza végét és a várt jutalmat.

Beretzky Márton: Szeretnélek

Nem cserélném fel ezer
Bavarus garassal.
Ha véled öszvedülnöm
Szabad volna hassal.
Addig enyelgenék a
Barna kis borzassal,
Míg öszve-veszteném az
Ispékelő-vassal.
Mert lám:
Az ifjak addig szeretnek,
Míg a térdek reszketnek;
De ha horgasodik az in:
Egész test csak jaj-magazin.

Kováts József: Dorishoz

Jer, Doris! hív dolgozásom
Körbe combod éjjelén.
Vágott vermedbe hadd ássam
Talentomomat el én.

Ady Endre: Csak látni akarlak

Vedd le a ruhádról a büszke csatot,
Bontsd ki a szépséget vidáman,
Mint ó képeken a meztelen angyalok.

Vedd le a ruhádról a büszke csatot,
Várj hidegen, szabadon, hősként,
Még azt se kérdezd majd meg, ki vagyok.

Vedd le a ruhádról a büszke csatot,
Égnek szemeim téged látni,
Akit én megcsókolni nem akarok.

Vedd le a ruhádról a büszke csatot,
S én leborulok szőnyegedre
S megáldom a legdúsabb pillanatot.