Bármilyen termékről vagy szolgáltatásról legyen szó, az ember szeret válogatni. A neki legmegfelelőbbet kívánja kiválasztani, s ezért a döntés előtt megfontoltam mustrálja a portékát. Rendjén is van ez, hiszen mi emberek sem vagyunk egyformák. Egy videotékában sem. A gyereknek sem mindegy, hogy tücsök vagy kiskutya a főhős, és hogy kik az ő barátai. Hát a felnőttnek hogy lenne már mindegy hányan, hogyan, meddig, mikor, hol és hová?!

Család - választás az Aladdin és egy "olyan" film közül
Eleinte semmi nem utal rá. Többnyire a gyerekek döntik el, milyen filmet vigyen haza a család estére, másnapra. Legyen persze rajzfilm, mert az aranyos és kell a gyereknek, és jó ha egy akciófilm vagy horror is belekerül a pakliba a felnőtteknek. Aztán a hatalmas hangzavar közepette valahol apukában motoszkálni kezd a gondolat, vagy mi. Mi lenne ha... mindezt egy Koltairobis nézéssel tudatja az asszony felé, aki egy "Jajj Jani, ne a gyerekek előtt!"-el próbál védekezni, közben idétlenül pislogva rám. Átérezve Jani problémáját, a segítségére sietek. Meg is születik hamar a döntés. Egy Schwarzenegger klasszikus, Aladdin, Az élőhalottak éjszakája, meg egy "olyan" film. A pénz persze csak három kazettára elég. Mi legyen? A határozat végleges, viszont igazságos. Aladdin marad. A gyermekkornak vége.

Harminc körüli férfi - "Ma este titkos ügynök leszek!"
Nem kérdezi hol találja, lapozgatni kezdi a katalógust. Benne ott lapul egy-egy izgalmas szerep. Mindegyiket neki szánják. A múlt héten próbababa volt egy óvszergyárban, most ő lehet a lakatlan, de nem lukatlan* szigetre tévedt matróz. Egy Indiana Jones-szerűség, marha nagy lasszóval. Az idegen, aki szeretne behatóan foglalkozni az emberek szokásaival. Igen, magára ismer. Alig bírja kivárni. Gyorsan távozik. Várják a kalandok.

Hetvenes úriember - Ő vigyáz az unokákra
Csendben jön. Illedelmesen köszön. A választékot magával viszi. Nem haza, csak épp a sorok közé. Titokzatosan, hogy senki ne lássa, válogat. Papírt és ceruzát vesz elő. Utóbbiból már alig van. Visszajön hozzám, a katalógust a helyére teszi és átnyújtja a cetlit, rajta néhány számmal. Szó sem lehet pajzán filmcímek elhangzásáról. Átvéve a stílust, csendben keresem meg a kiválasztott kazettákat, mikor látom, hogy az egyik ki van kölcsönözve, megjegyzem: - A 3227-es nincs benn. - Semmi baj, majd legközelebb - feleli könnyedén. Megkérdezem, óhajt-e még valamit. Kis ideig töpreng, majd észbe kap: - Igen, valamit az unokáknak.

Tahó - "Helló ba..meg! Pornófilmetek van?"
Van. Ilyen is van. Ő az, aki hangosan kommentál minden egyes filmborítót. Miután a teljes választékot átnézte, tanácsot kér. Nem mondom neki, hogy délelőtt tizenegykor inkább egy jó krimit ajánlanék, úgysem értené. Ehelyett a legújabb pornófilmre hívom fel a figyelmét, címe: Popsifalók2. Két haverról szól, akik végigdugják Brazíliát. Kérdezi láttam? Nem - válaszolom -, annyira jó, hogy sosem tudom megnézni. Elviszi. Meg az Őrült ritmus-t is. Hasonló forgatókönyv. Másnap a kishúga hozza vissza a kazettákat. Ennyi.

*: Én kérek elnézést