Magyarországon az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatával együttműködve egy négy állomásból álló hálózatot üzemeltet a pulzációk megfigyelésére. Ebben az évben a Magyar Űrkutatási Iroda pályázatának köszönhetően sikerült a hálózatot a gyorsan változó nemzetközi követelményekhez igazítani, Tihany készen áll az űrkutatás Európai Unió űrkutatási szervezetéhez, az ESA-hoz (European Space Agency) való csatlakozásra. Tovább >>>

Tihanyban négy évtizede folynak az űrkutatáshoz kapcsolható tudományos vizsgálatok. A megfigyelések még 1968-ban kezdődtek egy sajátos jelenségcsoport, az úgynevezett whistlerek észlelésével.

A whistlerek ("fütty") villámok által keltett hangfrekvenciás, de elektromágneses hullámcsomagok, amelyek a mágneses erővonalak mentén az északi és a déli félteke között pattognak. Beérkezésükkor a vevő hangszórójában egy jellegzetes, egyre mélyülő fütyülés hallható. A whistlereket regisztrálva és feldolgozva a kutatók képesek a Föld körüli térségben előforduló töltött részecskék koncentrációjának becslésére.

1996-ban kezdődött Tihanyban egy másik jelenség, a geomágneses pulzációk észlelése. A pulzációk a földmágneses erővonalak kényszerrezgései, rezonanciái, amelyek szintén a Föld körüli térség állapotáról informálnak. Belőlük megbecsülhető többek között a Napból jövő részecskeáram (a napszél) sebessége, a bolygóközi mágneses tér nagysága, azaz segítségükkel, miként a whistlerekével is, a Föld felszínéről, kis költséggel végezhető űrkutatás.

Az űridőjárásról szóló híradások egyre inkább a mindennapi élet részeivé válnak. A közelmúltban gyakran hallottunk óriás napkitörésekről, a műholdas rendszereket, földi elektromos és informatikai hálózatokat fenyegető mágneses viharokról, tomboló napszélről. Az űridőjárási projektek célja a minél pontosabb előrejelzések elkészítése. A program kapcsolódik a nemzetközi Űridőjárás projekthez, melynek feladata az űrkutatási adatok integrálása, együttes értelmezése.