A múlt században elözönlötte mindennapjainkat a nyíltan szexuális vágyat ébreszteni szándékozó pornográfia. Az abroncsos szoknyák alól előkerültek először a combok, majd a dombok, végül méhszájig nyíltak meg a hölgyek, kemény dilemmák elé állítván a pornográfia anyagi élvezőit, mivel fejeljék meg eddigi munkásságukat.

Ilyen világ ez, a pénz az úr. Manapság a kovi ubiról nem a Balaton, és a part menti sütödék hagyományos savanyúsága jut eszünkbe, aminek levét nem oly régen még Krúdy elegyítette borral, hogy Krúdy-fröccsel ápolgassa háborgó gyomrát, hanem a méltán világhírű pornófilmrendezőnk valamely újabb bőrszerkós fallikus találmánya, Michelle Wilde egyik nyílásában...

Persze hazudnék, ha azt állítanám, hogy dédanyáink nem hajították le a pendelyt, és dédapáink nem kattogtak volna csorgó nyállal, csak talán akkor még saját szórakozásukra készültek a képek, s nem pénzszerzés céljából. Ez a kép egy 1855-ös daguerreotypia, tehát még csak nem is fénykép, csak annak elődje, sokszorosíthatatlan, egyedi műtárgy, és az akkor használatos egy perces expozíciós idő alatt bizony a dédinek mozdulatlanul kellett feküdnie, hogy ne legyen homályos, elmosódott a kép.

Ma már észre sem vesszük, hogy alig látszunk ki a nemiség szemetéből. Valószerűtlen valóságsók mindenre hajlandó sztárjai gondoskodtak arról, hogy mind a vasárnapi ebéd, mind bármely hétköznapi uzsonna elfogyasztása közben belénk költözzön egy kis másság, vagy fürdőszobai kukkolás. Esetleg Mónikával beszélgethetjük meg milyen a párunk az ágyban.

Mindennek persze a teremtés koronáinak agyfelépítése az okozója, a mindent megdugniakarás, és az a szomorú tény, hogy egyre többet esik szó róla, és egyre kevesebb esetben realizálódik az aktus. Marad a magányos szemfolyatás az újságokra, videók halálra nyúzása, sexoldalak böngészése a neten. Pedig ha egy kicsit figyelnénk, mi zajlik körülöttünk, észrevennénk, hogy tizenéves kislányok bájmosolyogva csinálnak belőlünk pedofilt bármelyik reklámban.

Az erős késztetés, ami megmaradt bennünk a fajfenntartási ösztönből, hídként köt össze bennünket az állatvilággal. És tulajdonképpen ezen a vékonyka kis billegő hídon keresztül tartozunk a természethez. Ennyi maradt meg bennünk az egészséges, természetes énünkből. A Föld gyermeke, az ember, túlnőtte anyját, és a bibliai Onánhoz hasonlóan, nem rendeltetésszerűen használja magját, nem megtermékenyít, csak mímeli, nem szeret, csak szereti a gyönyört. És még csak nem is állati.

Magyarországról egyre többen tudják, hogy hasonlóan más közép-európai országokhoz, a pornófilmipar fellegvárává nőtte ki magát, köszönhetően a már említett Kovi nevezetű úriembernek, meg az olcsó munkaerőnek. Hazánkban az egy főre eső pornószínészek száma lényegesen magasabb, mint bárhol a fejlett nyugati világban. Úgy tűnik, megtaláltuk kicsi glóbuszunkon a kitörési pontot. Ennek fényében javasolnék néhány dolgot, hogyan készüljünk fel az uniós tagságra.

Legyen kapható a Balatoni Sellő konzerv, így ama turisták, kik nyarukat honleányaink ölében töltik el, lehetőséget kaphassanak azon (igazán megérthető) igényük kielégítésére, hogy magukkal vihessék mind ama földi jót, mellyel Európa legnagyobb tava kényezteti az utazásban megpihenőt. Így esetleg a haverokkal is megoszthatóvá válna az élmény, üsse kő, ha halszagú is lészen az.

Tegyünk javaslatot arra, hogy a Magyarországon forgalomba jutó euro papírpénzen, világhírű magyarként, Michelle Wilde legyen, és ne egy unalmas politikus, kiről hazánkon kívül élő ember nem tudja kicsoda. Lám a csehek itt is előttünk járnak.

A vásárainkon hagyományos zsákbamacskát sem ártana egy kicsit újraértelmezni. Sokkal mutatósabb lenne a megszokottnál, ha a koszos kis zacsik helyett - amelyekből nem kis bosszúságunkra mindig valami értéktelen csecsebecse kerül elő - a mellékelt megoldással próbálkoznánk, ahol már az újrahasznosítható papírzacskók is felhívják a környezetvédő lelkünkre a figyelmet.

Javasolnám a közérzetjavító piszoárok felállítását, minden illemhelyen. Így a szükség kisebbik esetében dagadó mellel (esetleg alsónadrággal), szárnyaló önbizalommal hagynák el a mellékhelyiséget a férfiak, sokkal produktívabb harci készültséggel felvértezve, mint ahogyan beestek. Felhívnám a figyelmet annak a veszélyére, hogy amennyiben a szokásos magasságba helyeznék fel ezen újdonságokat a falra, az nem egy esetben malőrrel járhat, ezért ajánlom a megszokott + 15 cm-t.

Méltán híres vendéglátó ipari egységeink a Balaton partján újszerűen készítsék és tálalják a grillcsirkét, ily módon is felhívván a figyelmet az ózonlyuk folyamatos tágulására, a napfürdőzés esetleges veszélyeire, eme egyszerű technikával is serkentvén a naptej, napolaj, és egyéb bőrápoló szerek fogyasztását, amely a hazai ipart is a gazdasági növekedés útjára terelheti.

Méneseinkben biztosítsunk helyet új fajták számára, ahol a lovagolni vágyók a lovaglást egészen eredeti és felkavaró oldalról tanulmányozhatják, gyakorolhatják. Amennyiben az új faj teret nyer, úgy a lóversenyek is nagyobb tömegeket vonzanának, virágzana a lovas sport, Széchenyi nagy-nagy örömére.

Ne feledkezzünk meg figyelmeztető táblák üdítőautomatákra való felhelyezéséről sem, amelyek a helyes használatot boncolgatják, mert a már nyugati országnak számító hazánkat keletről is látogatni fogják, ahol az ilyesmi még kuriózumnak számíthat, egy meggondolatlan mozdulat, és máris megvan a baj.

És mindenképpen tiltsuk meg Zalatnay Saroltának, hogy ott dobja le a fehérneműjét, ahol ez eszébe jut, tömegszerencsétlenséget okozván ezzel.