Úgy látszik a Petőfi Színház kísérletező kedve nem szűnt meg a Fehér éjszakák és A makrancos hölgy után sem, hiszen szombaton (nov. 29.) mutatják be a Latinovits Zoltán Játékszínben Németh Ákos Müller táncosai című drámáját.

A korhoz és időhöz nem köthető, erősen realisztikus - és a Godo híres alapélményét felvillantó - darab története első pillantásra egyszerű. Müller egy tánccsoport művészeti vezetője és menedzsere volt. Táncosai, barátai őt várják vissza, de az egyre reménytelenebb várakozás közben sorra leépülnek, a város és a társadalom perifériájára sodródnak. Mivel táncművészek, szárnyalniuk és lebegniük kellene, ám lassan kiderül, hogy nehéz kövekként cipelik magukban mindannyian az emlékeket, sérelmeket, megvalósulatlan ambíciókat. A súlyok gátolják szárnyalásukat, a földre húzzák őket.

Horváth Feri, a csapat legtehetségesebb tagja, aki a vezetést átvehetné, úgy dönt: reménytelen a helyzet, legjobb, ha feloszlanak. Van, aki éjszakai mulatóba szegődik táncosnőnek, van, aki munkát vállal, az egyik lány gyilkosság áldozata lesz, s van, aki maga válik gyilkossá. Párok bomlanak és alakulnak, végül Horváth újra próbálni kezd azokkal, akik még mellette maradtak. Küszködnek egymással és a körülményeikkel: táncolnak.

A nagyváradi és pesti (Kamra) bemutató után a művet áttételesebbé, metaforikusabbá, finomabbá próbálja alakítani a veszprémi előadás. Az írástechnikájában inkább filmforgatókönyvhöz hasonlító (sok jelenetből megkonstruált, az egyes képeket gyakran váratlanul elvágó) darabot lekerekíti, az eredeti szöveghez képest kissé lassítja a tempót, a sietősen felrakott szituációkat komplexebbé teszi.

Akárcsak a "Makrancosban", talán itt is a rendezőé lehet a főszerep, különösen, ha figyelembe vesszük Urbán Balázs kritikai megjegyzését: "Kevés olyan színművet ismerek, amely ennyire hatásosan eltalál egy nemzedéki válsághelyzetet, amely ennyire alkalmas fiatal színészek képességeinek megcsillantására, s amely nyitott, csaknem töredékes szerkezete, nyers lekerekítetlensége révén megmozgathatja fiatal rendezők fantáziáját."

Bemutató:
2003. november 29. 19 óra
Lazinovits Zoltán Játékszín
Rendező: Galambos Péter
Főszerepben: Horváth Lajos Ottó, Jászai-díjas művész