Ha valaki péntek este a csöpögő esőben és dermesztő hidegben kitette a lábát jól fűtött lakásából, akkor a Kossuth utcán betekintést nyerhetett a hontalanok életébe, a Szociális Gondozási Központ által rendezett Hajléktalanok Éjszakáján. A programról Kazal Kolos, a Központ intézményvezetője nyilatkozott a Veszprém Index olvasóinak.

Index: - A mai este egy országos rendezvénysorozat része?

Kazal Kolos: - Igen, a hajléktalanok éjszakáját skandináv minta lapján javasolta bevezetésre Vecsey Miklós hajléktalanügyi miniszteri biztos. Az egész országban a mai napon van a rendezvény.

Index: - Mi a célotok vele?

KK: - Egy olyan réteg számára szerettük volna megmutatni a hajléktalanok helyzetét, akikhez eddig üzeneteink nem jutottak el. Eddig az emberek szolidaritására érzelmes jellegű üzenetekkel próbáltunk hatni, újságcikkekben, interjúkban, a szegénység világnapján, tévében... de a próbálkozások nem hozták meg a várt eredményt. Érdekes tapasztalatunk volt tavaly. Az egyik veszprémi gimnáziumból egy tanulócsoport érkezett hozzánk, három napot töltöttek el nálunk (a Szociális Gondozási Központban), és a végén Szanyi Zsuzsa kollegám készített egy felmérést velük az előítéletességről. A kutatás eredménye az lett, hogy azok az üzenetek, amikkel három napon keresztül bombáztuk őket, nem hatottak, sőt még erősödött az előítéletességük.

Index: - Miért lehet ez?

KK: - Nem tudom, sokat töprengtünk ezen. Lehet ez a saját kudarcunk is, de elképzelhető, hogy a hajléktalanok öltözéke, megjelenése volt a diákokra ilyen taszító hatással. Ha erre választ szeretnél kapni, akkor nem nekem kellene itt állni, hanem egy szociálpszichológusnak. Ennek a rendezvénynek a lényege épp az, hogy üzenetünket másképpen próbáljuk továbbítani. Lehet, hogy kicsit szerencsétlen a megfogalmazás, de játékos módon igyekszünk bemutatni a hajléktalanok életét. Persze ebben a játékosságban nagy adag cinizmus rejlik. Az egész egy nagy szörvájvör só: ha átéled az éjszakát, akkor kapsz még egy lehetőséget a próbálkozásra, ha pedig nem, akkor nyertél egy köztemetést. Körülbelül erről szól a hajléktalanok élete. Tudom, hogy nagyon morbid és cinikus, de lehet, hogy ez az üzenet célba ér. A fiatalokat talán jobban megtalálja, ami a korösszetételből is látszik - főleg diákok állnak itt velünk a téren.

Index: - Ki szervezte ezt az estét?

KK: - A veszprémi Szociális Gondozási Központ. Négy nevet szeretnék kiemelni, Zagyva Ricsi, Ónodi Fruzsina, Martinkovics Adél és Papp Marcsi kollegám dolgozott legtöbbet a sikeres lebonyolítás érdekében.

Index - Hogyan tudtátok megoldani az ingyen népkonyhát?

KK: - Adományokból. A piacon krumplit, a Pápai Hús Rt-től hátsó lábszárat kaptunk, a Bakonygast pedig vállalta, hogy elkészíti a paprikás krumplit, nekünk csak menni kellett érte. 120 adagot osztunk ki.

Index: - Tapasztalataim szerint az utcán kéregető hajléktalanok jelentős részéből dől a szesz átható szaga. Nem lehet, hogy emiatt is fordul el tőlük a társadalom?

KK: - Azok, akiket az utca embere a hajléktalanokkal azonosít, a hajléktalan társadalomnak csak egy pici részét alkotják. A többség minden nap fürdik, ügyel a ruházata tisztaságára, próbálja a normális élet látszatát fenntartani. Sokszor nem is veszed észre, ha egy hajléktalan jön veled szembe. Emellett persze ott vannak azok az emberek, akik részben szenvedélybetegségük révén is váltak hajléktalanná, és részben pedig azért isznak, hogy elviseljél ezt az egészet. Tudom, nehéz őket tolerálni, de véleményem szerint nekik is helyük van ebben a társadalomban, annak ellenére, hogy társadalom nagy része nem fogadja el őket. Mégis esélyt kell nekik adni az újrakezdéshez.

Index: - Jön a tél. Elég lesz-e a hajléktalan szálló befogadóképessége?

KK: - Nem lesz elég. Veszprémben mintegy 120 ágy áll rendelkezésre, ezzel szemben van 250-280 hajléktalan. Ideiglenes ágyakkal - értsd földön a nappali melegedőben - még talán hússzal lehet növelni a helyek számát, a többiek sajnos az utcára szorulnak. Mi nem fogunk senkit az utcán hagyni, ha be akar jönni a szállóra, de egy idő után akkora a tömeg, hogy nem minket választanak. A város szerencsére folyamatosan partnerünk abban, hogy növeljük a férőhelyek számát, jelenleg is folyamatban van egy beruházásunk, ahol 17 új ágyat tudunk felállítani. A többieknek meg marad az utcai szolgálat, és marad az ima.