Vízzel mérni az időt? Visszafogott fogalmazással is fura, hogy az elszivárgó, nyugtában is nyugtot kereső vízzel, mint elemmel játsszuk azt, hogy perceink múlását. Azzal az anyaggal emlékeztetni magunkat a múlékonyságra, amely misztikus tulajdonságai révén is éppen eléggé elbizonytalanít, hozzá még szerkezetet is kiagyalni hozzá?
Pedig a régiek pont ezért választották ezt a foncsorfrászt!

Ha végignézzük a csillagjegyeket, hármat találunk a vízzel eljegyezve: a Rákot, a Skorpiót és a Halak égi képeit, földi tartalmait.
Lám, a vízóra túl a percek, órák láthatóvá tételén, más, hosszabb szakaszokra is képes utalni.

A Halakban olvad meg a víz a nagy fogságból, a Rákban szinte gőzzé válik minden, ami pára, minden, ami tavasszal csörgedezni kezdett. És íme a Skorpió az az üzenet: a kerge víznek egyszer meg is kell dermednie, hogy éltető erejét megtartóztassa. Pihenjen ő és elnémult, ám reményteljes várakozásban hordozza mindazt, aminek még meg kell fogannia. Ez a skorpiós vízóra.

Mondják Márton napkor szakad meg a füvek gyökere. A Márton nap a Skorpió jeles - ha tetszik igazi jelző - napja. Amikor a szinte legkisebb élő növény termő/növő-kedve is elnémul, akkor aztán végképp süllyed az ősz, haragosodik a tél.

Hogy a Skorpió vízórája miként mutatja az időt? A zúzmara szakállának hosszával. A reggeli ködök vastagságával. Azzal, milyen tömött a dér. Azzal, hogy a pocsolyák milyen vaskos kérget növesztenek. A tó jegén a koccanás hangmagasságával. Finomabb és ijesztőbb jelek, mint a máskor fecsegő vízsugár.