Azt mondják, drogos a magyar. No, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, csak alkoholból és gyógyszerből fogyasztunk töménytelen mennyiséget. Néha együtt. Nálunk szinte legmagasabb az egy főre eső gyógyszerfogyasztás, meg ha jól emlékszem a tömények kiirtásában is elől járunk. A dohányzás mértéktelenségéről nem is beszélve. De csak semmi csüggedés, egyesek szerint Jézus is füvezett...

Bár szerény véleményem szerint a fű (kannabisz) kevésbé káros, mint a nálunk társadalmilag elfogatott nyugtatók, piák, vagy a cigaretta. Ugyanazok, kik libatömővel nyelik a nyugtatókat, bedobnak egy felest, és rendőrért kiáltanak egy kis fű miatt. Talán egy okból igazuk lehet. És ez az ok nem egészségügyi, hanem gazdasági: a füvet pénzért lehet beszerezni, nem olcsón, hatalmas illegális haszon van a terjesztésén, és ahol a fekete pénz az úr, ott bűnözés is van. A dohány-, a szesz- és gyógyszeripar adózik, a díler nem ad áfás számlát, melyen a tevékenységi köre is feltüntetendő, tehát társadalmilag elfogadhatatlan, üldözendő.

Alig merem megemlíteni, ami nyugtalanít. Nem tudom, más hogyan van ezzel, de én úgy orrontom, hogy mind a nikotin, mind az alkohol, mind a drogok (gyógyszerek és illegális kábítószerek) csak tünetei a társadalmunk betegségének. Megszüntetni a tüneteket lehet, talán, tengernyi pénzzel, de magát a problémát ez nem oldja meg. Mert a probléma mindig lelki: magány, nehéz gyermekkor, családon belüli erőszak, szexuális problémák, stb. Talán nem vagyunk messze az igazságtól, ha kijelentjük, a legális drogok okozta problémák táplálják az igényt az illegális drogokra. És a kör bezárul.

Senki sem születik drogosként (csak az, akinek az anyja drogos, és már a köldökzsinóron keresztül megkapja az adagját). Akiket kicsit jobban üt a nagybetűs Élet, és gyengébb idegrendszerrel vert meg a sors, könnyen elcsábítja a csalóka boldogság. Meggyőződésem, hogy nem üldözni, büntetni kell őket, hanem gyógyítani; de ami talán még ennél is fontosabb: a sorsukon keresztül meg lehet ismerni társadalmunk - mélyebb rétegeiben - lapuló betegségeit, meg lehet állapítani, mely társadalmi csoportok a veszélyeztetettek, és lépéseket lehet tenni a megelőzés felé. És itt nem a drogmegelőzésre gondolok, hanem a családon belüli problémák okainak felderítésére, és kezelésére.

Minden kultúrkörnek megvannak a drogos hagyományai. Őseink az ünnepeiken vígan nyakalták a kumiszt, vedelték a bort, sámánok főzték a bolondgombát, és itatták révületbe a népet. De csak ünnepen. És itt van a kutya elásva. Manapság minden nap ünnepnap. Minden nap iszunk, elfüstölünk egy kis hasist, vagy kokózunk, vagy bekapunk egy kis pirulát, hogy pörögjünk. Nem ismerjük a mértéket. A boldogság utáni vágy hajt a mind keményebb drogok felé, onnan egyenes az út a prostitúció és a bűnözés felé... a 21. század drogja a pénz.