Falu és irodalom címmel rendezett konferenciát november 4-én az Ex Symposion és a Művészetek Háza. A veszprémi várban működő intézményben tartott összejövetelen az irodalmi lap új számában tárgyalt témát járták körül a szerkesztők és a szerzők.

A Falufólia (Falufónia) címet viselő Symposion szám létrejöttéről Mészáros Sándor kritikus - és úgy is mint vendégszerkesztő - elmondta, régen izgatta szellemi műhelyük tagjait a falu témája. Az irodalomtörténet manapság - talán éppen az időről időre felszínre kerülő népies-urbánus viták miatt is - szégyenlősen kerülgeti ezt a fogalmat. Késik egy a XXI. századnak megfelelő megközelítés.
Balázs Attila író a falu jelentéstartalmainak korszakonkénti változásait vette sorra és szembesítette a hallgatóságot a ténnyel: a polgárosodástól a posztmodern korig mindig volt valami baj a faluval. Miközben a mai napig sokan kötődnek a faluhoz, társadalmi jelenség, hogy inkább hallgatunk róla, illetve az irodalom túlnyomó része egyszerűen nem foglalkozik vele.

Sebők Zoltán művészeti író több szeletét vette sorra a falu jelentéstartalmainak. Miként az előtte és az utána megszólalók, ő is a faluhoz kapcsolható értékeket, előnyöket tartotta fontosabbnak. Szociológiai irányból közelítve elemezte a falut és a hozzá kapcsolható fogalmakat. A múlt század húszas éveiben Marcel Mauss francia szociológus lepte meg a világot egy jelentékeny következményekkel kecsegtető kutatási eredménnyel. Törzsi szinten szerveződött távoli közösségeket vizsgált, amelyekről kiderült: az ajándékozási szokások sokkal többet jelentenek számukra egyszerű kedveskedésnél. Minél bőkezűbben vagy pazarlóan adakozott a közösség egy tagja, annál nagyobb köztiszteletet, megbecsülést kapott a törzsön belül. A kapott ajándékot pedig mindenki csak addig tartotta meg, amíg az ajándékozó manája, azaz lelke benne maradt. Az ajándék ezután mindig gazdát cserélt. Az európai alapú és általánosnak tekintett prakticista és érdekelvű társadalom modellnek - a kutatás alapján legalábbis - akadt egy méltó ősibb társa.

Szilágyi Zsófia irodalomtörténész elmondta, többszörösen is szerencsésnek érzi magát, mivel számára a faluhoz kötődésnek több vetülete van a szokásosnál. Édesapja néprajzkutatóként sokat vitte falura, a falu témájával kapcsolatos irodalmi műveket is jóval széleskörűbben ismerhette meg, így neki a falu színhelyű, ahhoz köthető irodalom egy gazdag külön világ az egész irodalmon belül.

Józsa Márta író a falura a városból kitelepülő ember helyzetéről beszélt többet. Csatlakozott az előtte szólókhoz abban, hogy a más fajta életritmusnak és kisebb közösségnek vannak figyelemre méltó pozitívumai, ugyanakkor a városiaknál szigorúbb normákat, a szekértáborhoz csatlakozás mechanikus kényszerét soha nem tartotta elfogadhatónak.