A csöndben, méltóságteljesen várakozó tömeg mindig borzongató érzéssel tölt el. Ezzel tegnap este is így voltam a Brusznyai emléktáblánál, ahol az '56-os forradalom mártírjaira emlékeztek(tünk). Fiatalok, öregek, középkorosztály vegyesen (jó volt látni), s mikor megszólalt a Székesegyház harangja, mindenki tudta, hogy az az elhunytakért, a meggyötörtekért, a tönkretettekért, a hazát-vesztettekért szól.

Az áhítat egészen addig tartott (legalábbis nálam), amíg Forró Pál, a Kereszténydemokrata Néppárt városi elnöke el nem kezdte felvezető beszédét. Nos, demagógiából jeles az előszónoknak, aki kifejtette, hogy "az októberi forradalmat elsöprő tankok most is itt dübörögnek Magyarországon, dübörögnek Szász Károly, Polt Péter, Schmidt Mária ellen."

Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetőhelyettese már finomabb volt, árnyaltabban szólt október 23. és november 4. különböző üzenetéről. Meglátása szerint október 23. a büszke emlékezés, november 4. a gyász napja, amikor is a jövő bukott el, s ezt soha nem szabad elfelejtenünk.

"A szabadság nem fél..., s szabadon ünnepelni csak kötöttségek nélkül lehet. Azok, akik korábban tiltották az ünnepet, miért szólnak bele, kivel, kikkel és hogyan ünnepel a magyar társadalom..., hiszen ez is a szabadság része." - fejtette ki a szónok. Rogán Antal párhuzamot vont 1848-49 és 1956, 1867 és 1990 között. A 19. században ugyanúgy megtörtént a kiegyezés az egykori gyilkosokkal, mint 1990-ben (amikor is ugyanúgy nem lettek kitiltva közéletből a korábbi vezetők), de a megtorlásban egyértelmű szerepet játszó Ferenc Józsefnek '67 után "soha nem jutott eszébe, hogy ő hívja össze a Parlament '48-as ünnepi ülését, és ott ő mondja az ünnepi beszédet."

A Fidesz frakcióvezetője szerint "nem szabad elfeledni, hogy rengeteg dolog van, ami elválaszt minket egymástól, de egyvalami mégis összetart, és az a szabadság. Ám a szabadság eszméjéhez nem tartozik hozzá a gyűlölet, s ez 1956 valódi üzenete."

A beszéd vége felé már féltem, hogy a november 4-én este el sem hangzik Brusznyai Árpád neve, de Rogán Antal után hallhattuk mindazon Veszprém megyei áldozat nevét, aki a forradalomban, és az azt követő megtorlásban veszítette életét.

A megemlékezés koszorúinak elhelyezése után valami üresség és kétely maradt bennem. Miért kell folyamatosan átaktuálpolitizálni utolsó forradalmunk valamennyi ünnepét? Miért kell magyarázkodni és magyarázni, miért kell oda- és visszavágni, miért nem lehet egyszerűen "csak" méltóságteljesen megemlékezni? Persze politikus "nagyhal" érkezett a veszprémi vizekre, és úgy beszélt, ahogy egy frakcióvezetőhelyetteshez illik. Miért is vártam mást?