A Balaton-felvidéki Pécselyen él egy orvos, dr. Józsa Tivadar, aki Bodosi György néven 15 könyvet írt változatos műfajban. Illyés Gyula előszavával jelent meg első verseskötete 1964-ben Az öröm szavai címmel. Ezt öt verseskönyv követte. A legutóbbi gyűjteményes kiadvány, Az idő marasztalása az addig írt verseinek legteljesebb gyűjteményét tartalmazza.

Költeményeken kívül drámái, novellái, szociográfiai művei, irodalmi tanulmányai, esszéi, publicisztikái jelentek meg. Legújabb novelláskötete a Don Domani című a múlt hónapban látott napvilágot a Vár Ucca Műhely Könyvek kiadásában

Pécselyi otthonában a Koktél fotósával kerestem fel Bodosi Györgyöt.
- Ön tizenöt könyvet írt, de csak tizennégy jelent meg. Berzsenyi Dánielről szóló tanulmánykötetének mi lett a sorsa?
- Bezúzták 1949-ben, mert a szélsőségesen vonalas Trencsényi-Waldapfel Imrének nem tetszett. Sajnos nem maradt belőle egyetlen darab sem, a kézirat is elkallódott. A népi írók folyóiratában, a Válasz utolsó számában (1949/3-4.) közölték első nyomtatásban megjelent írásomat Berzsenyei és a reformkor címen. A bezúzott könyv eszenciáját ez a tanulmány tartalmazza.

A Berzsenyi sorsú költő

- Ön Budapesten született 1925-ben, mégis Berzsenyi sorsú költőként jellemezhető, mert az irodalmi központoktól távol alkotott. A legenda szerint a pécselyi orvosban a költőt Illyés Gyula fedezte fel a magyar irodalom számára...
- Engem senki, Illyés sem fedezett fel. Ifjú medikusként a Bibó István vezette Kelet-Európai Intézetben dolgoztam. Különféle szociológiai felméréseket végeztem. Emellett verseket írtam, és Berzsenyi költészetével és emberi magatartása, gondolkodása kutatásával foglalkoztam. Az Intézet megszüntetése után helyeztek a veszprémi kórházba, majd nősülésemkor a kilenc községnyi pécselyi körzet ellátására vállalkoztam. Pályakezdő orvosként, ifjú családapaként, tíz évig nem írtam. Az elfojtott költő egyszercsak elemi erővel tört ki belőlem. A legkötöttebb versformában - szonettben - írt csokrot ismeretlenül vittem Illyésék tihanyi nyaralójába. Az élő klasszikus kettőt-hármat elolvasott, s csak ezután kínált hellyel a kerti fatuskóra. A Szépirodalmi Kiadónál tőle függetlenül fogadták el közlésre Az öröm szavai versgyűjteményt. Az előszóban Illyés maga írta: "Kész író s mégsem a szokványköltők közé tartozik, versei üdítően ezt tanúsítják. Látnivalóban nem is kezdő ember a pályán."
- Hogyan jellemezné verseit?
- Nem tartozom a nagy újítók, Pilinszky János, Juhász Ferenc és társaik közé. Környezetem mikrovilágát énekeltem meg verseimben. Hazafias költeményeimből is összeállt egy kötetre való, amelyeket a Veszprém megyei lap irodalmi szerkesztőinek baráti biztatására is írtam. Keresztury Dezső elfogadta a mikrovilágomról szóló verseimet, de le próbált beszélni magyarság-versek írásáról. Ezzel szemben Illyés Gyula szerette hazafias verseimet. A városokban élő költőkkel ellentétben, mivel a falu közösségének mikrovilága volt az ihletőm, elkerültem az epigonizmust, más költők utánzását.

Életközeli művek

- Az életközelség szociográfiai műveire is jellemző. Pécselyen élve mélyebben ismerte a falu gondjait, mint aki városi otthonából egy-két hétre kiruccan szociográfiai anyagot fölvenni...
- Így van. A Hazában emberként első kötetének címe is jelzi - "Egy falu és orvosa" -, hogy belülről ismertem, amit szociográfusként írtam. Ezért életközeliek és ma olvasva is elevenek. Egyediségük miatt ütnek el a többi hasonló műfajú írásoktól.
- Antik játékok címen 2000-ben drámakötete jelent meg, amelyben film-novella is olvasható: A pádre és a tenger. Azóta két elbeszélés-gyűjteménye is megjelent. A Szép álmok vesztőhelye (2001) és a most kiadott Don Domani. Hogyan vált költőként novellistává a hetvenes éveinek derekán?
- A vers születik bennem, csak le kell írnom. A prózával meg kellett küzdenem. A nagy magyar prózaíró elődök barokkos díszítéssel írtak, amire én képtelen vagyok. Hemingway stílusának egyszerűsége áll hozzám közelebb. Az is inspirált, hogy legsikeresebb könyvemet a Völgyvallatást (1979) prózában írtam. Ebben barátaimat, Borsos Józsefet, Déry Tibort, Illyés Gyulát, Keresztury Dezsőt, Németh Lászlót, Passuth Lászlót örökítettem meg. A mai emberhez közelebb áll a próza, az elbeszélés, a regény, mint a vers. Ez a felismerés is ösztönzött. A pádre és a tenger sikerétől felbuzdulva fiókban maradt társadalmi drámáim témáiból novellákat írtam. Kritikusaim a reális és az álomvilág között lebegtetett elbeszéléseimet egyéninek és sajátosan lírai hangvételűnek ítélték. Az ő biztatásuknak is köszönhető a Fenyvesi Ottó szerkesztésében megjelent a Don Domani.

Készül a Pénz és Ménta

- Befejezésül egy alkotó embertől illik megkérdezni: jelenleg mit ír, min dolgozik?
- Huszonöt éve írtam a Pénz és Ménta című társadalmi drámát, amely ma aktuálisabb, mint valaha. Ezt igazítom a mai korhoz. Az alapötlet nem változott. Egy jólelkű idős házaspár milliárdokat örököl, amit jótékonyságra szeretne fordítani. A különféle pénzemberek, beleértve az állami maffiát is, fondorlatos úton egymástól is elorozva szerzik meg a milliárdokat. A jótékonysági szándékból persze nem lesz semmi.