Deák Ferencről szól minden az elmúlt pár hétben hazánkban, megemlékezések itt is, ott is, ünnepségek - és paradicsomdobálás. (Ki gondolta volna, hogy a megbékélés nagy szószólójának ünnepségén egy kisebb vegyeskereskedés teljes árukészlete fog a levegőben repkedi...?) Városunkban tegnap avattak Deák-emléktáblát - mindenféle atrocitások nélkül.

A Hosszú (Jókai) utcán, az ünnepségre igyekezve azon gondolkoztam, hogy miért a Gizella Panzió Patak térre néző oldalára helyezik el a "nemzet bölcsének" márványtábláját... Szerencsére nem kellett sokáig találgatnom, mert Dióssy László polgármester ünnepi beszédből minden kiderült, azaz, Deák több napot töltött ebben az épületben veszprémi látogatásai során.

A megemlékezésre összegyűlt kisebb csoportban (mely néha szétrebbent a térre behajtó autók elől - úgy látszik, senkinek nem jutott eszébe arra a rövid időre leállítani a forgalmat) ott voltak a Deák iskola tanulói, Veszprém kulturális vezetői, a Városháza "különítmény" mellett Kuti Csaba, a Megyei Közgyűlés elnöke is képviseltette magát, és természetesen megjelentek a mindenhol felbukkanó lelkes nyugdíjasok is.

A kétszázadik születésnapi évfordulóra emlékezve Tóth Loon színész elevenítette fel Deák Ferenc alakját - akinek híres mondását szem előtt tartva kéne minden politikusunknak nekilátni a cseppet sem könnyű munkához: "A hazáért mindent szabad kockára tennünk, de magát a hazát soha"!

Polgármesterünk köszöntőjében kitért arra, hogy a Deák életmű lassan jól idézhető breviáriummá silányul, ahelyett, hogy a nemzet bölcsének szellemiségét építenék be a mindennapok politikai gyakorlatába; a nyugalmat, a szívósságot, a bölcsességet, a körültekintést, a józanságot, a távlatosságot, a felkészültséget, a felelősségérzetet...

Mi köti Veszprémhez Deákot? Nem sorsfordító politikai csatározások, hanem egyszerű rokoni szálak, hiszen sógora az 1830-as években a Veszprémi Püspökség jószágigazgatója volt, így Pestre utazván gyakran meglátogatta őt, olykor a Karácsonyt városunkban töltötte, máskor csak egy-egy napra érkezett Veszprémbe.

Deák - írásban, és most már tábla formájában is - a cselekvő hazaszeretet méltó példájaként került be a veszprémi hagyományok közé. Persze nem elég egy emléktábla, egy iskolanév (Deák Ferenc Iskola), élő hagyomány csak akkor válthat belőle, ha a jelenlegi és a felnövekvő generációkban teljessé válik üzenete: a haza és a közösség önzetlen szolgálata.