Bár drámát nem írt, Dosztojevszkij (1821-1881) mégis jó ideje színházaink egyik legkedvesebb szerzője, regényeiből készült adaptációk minden évadban felbukkannak hazánk színpadjain. A Veszprémi Petőfi Színház bemutatójának újdonsága, hogy az alkotók ezúttal nem valamely regényét, hanem egy elbeszélését alkalmazzák színpadra.

A Dosztojevszkij-elbeszélések színházi feldolgozása más problémákat vet fel, mint a regényeké. A felkavaróan zseniális, mély és eredeti gondolatokkal telített, ám nem igazán jól megformált regényekkel szemben a talán kevesebb újdonságot hozó és kevésbé izgalmas kisepikai művek szinte tökéletesre csiszoltak, a maguk komplexitásában adaptálhatók, a bennük megjelenített szituációk viszont nem válnak automatikusan drámai helyzetekké, s a színrevitelt nehezíti megformálásuk magas esztétikai színvonala.

A Fehér éjszakákban az egyik szereplő szemével látjuk a másikat. A férfi szemével a nőt. Az Álmodozó emlékei idézik fel Nasztyenkát, így az adaptációban a befogadónak könnyű azonosulnia a reménytelenül szerelmes, szerelméért minden áldozatra kész, rokonszenves Álmodozóval. A rendező, Gálffi László (akinek ez az első rendezése), alakítja a szöveg párbeszédeit színpadi dialógusokká és monológokká, hagyja, hogy a néző is az Álmodozó szemével lássa a lányt, hogy szeresse mindkettőjüket, drukkoljon szerelmükért, s Nasztyenka végső döntésekor átérezze a fiú magányát.

Az Álmodozó nem valami esetlen, elvarázsolt figura, hanem az átlagnál érzékenyebb, gátlásosabb, naivabb, s ezért sebezhetőbb fiatalember. Magával is tud ragadni, de együttérzést is tud kelteni. Nasztyenka - a lány - esetében érzékeltetni kell naivitását és felkavaró szenvedélyét, szinte mindvégig tökéletesen lebegtetve az Álmodozóhoz fűződő kapcsolatának ambivalenciáját. A darab örök emberi érzésekről és kérdésekről, az álmodozásról, a szerelemről, a fájdalomról - négy fehér éjszaka történetéről szól - nem véletlen, hogy megírása óta számtalan feldolgozást ért meg színpadon, filmen, sőt még opera is készült belőle.

Álmodozó - Cservenák Vilmos
Nasztyenka - Hámori Gabriella
Rendező - Gálffi László

Bemutató: 2003. október 18-án a Latinovits Zoltán Játékszínben

(Az előadás a Veszprémi Petőfi Színház és a Thália Színház közös produkciója.)