Az egész azzal kezdődött, hogy a Mennyország Tourist Rt. légkondicionált autóbuszán utaztam nyugatnak. Mellettem Teller Ede ült, levelet írt és narancslevet szürcsölgetett. Én nagyon éhes voltam, így szerettem volna, ha nekem adja a túrós-meggyes sütijét, de olyan hangosan szólt a rádió, hogy nem tudtam megkérni rá. Aztán izgultam is, mert nyelvvizsgázni indultam, vagy mi, homlokomon a Rigó jelével.

Tudtam, hogy ha nincs nyelvvizsga, nincs se oklevél, se diploma, se semmi. Nem leszek EU kompatibilis, vagy mi, de még csak igazi versenyképes, ambiciózus, "oridzsinál szingli" sem, ahogy mondani szokás manapság. Aztán választhatom a pelenkázó asztalt, a menő irodabútorok helyett, és járhatok a játszótérre, a konferenciák megmaradnak a nagy gyerekeknek (meg kutyáknak). Kell ez nekem?

Éreztem, hogy sokat tanultam, és sokat fizettem a korrepetálásért (kellett, mert az "iskolai nyelvtanárom" annyit keresett, hogy "agyára ment" a pénz). A tankönyvek, a kazetták (amiken először hallottam rigófüttyöt a háttérből) sem két krajcárba kerültek, hanem sok "ojróba", ahogy a németek mondanák. Nem beszélve a csekkről, amit remegő kézzel adtam fel a Rigónak, hiszen a rajta feltűntetett összeg előteremtése 30-40 óra "diákmunkámba" került. Azaz az összes energiámat és tartalékomat befektetve lehet, hogy szereztem magamnak egy "sajnálattal értesítjük..."-papírlapot.

Finnbe szakadt barátnőm jutott eszembe, aki mindezekért cserébe bizonyítványt kapott odakint, tudásától NEM függetlenül. Így tett szert egy felsőfokú szóbeli-, és egy középfokú írásbeli nyelvvizsgára. Mert ennyit tudott, sokat fizetett, tehát adtak érte VALAMIT. Gondoltam, megkérdezem szegény öreget magam mellett, mi a véleménye, de elaludt. Döbbenten vettem észre, hogy egy nyelvvizsga-bizonyítvány van a kezében, amit az én nevemre állítottak ki. Elmosolyodtam örömömben, aztán hirtelen belémhasított a tudat: ez az ember halott...

Izzadtságban úszva ébredtem fel. Rigó fütyült, és tudtam, hogy most álmodtam egy nyelvvizsgát magamnak. Nem tudtam, hogy került "Ede bácsi" a képbe, aztán mikor kiszámoltam, mennyibe került volna nekem, ha inkább a hamisított bizonyítványt veszem meg, mindent értettem már. "Közhelyesül": A cél szentesíti az eszközt. Csak bírjuk „tüdővel a táncot...