Újra reppent a hír fel, magasra. „Igaz-e?” tette fel a kérdést a zsurnaliszta az illetékesnek; őszinte félelemmel, hogy talán nincs is, nem is lehet élet az utcazene fesztivál nélkül. Illetékes pedig nyugtat, lesz az, sőt! Talán még jobban is járnak a veszprémiek, hiszen Füred csak egy ugrás és folytatható a zene utcai élvezete. Plusz a lángos, jó borok és hattyúáradat.

No de!

Miben is hittünk, pontosabban, mit is hittünk, amikor jó négy éve elindult ez a fesztivál. A szervezők, köztük a legilletékesebb, valamint az önkormányzat kultúrfőokosai, de még a mörcsendájzingtól kevéssé befolyásolt utcai közönség is úgy vélekedett, élet költözik a városba az utcazenész fesztivállal. Bízhattunk benne mindnyájan, hogy idővel tényleg lesz hatása a rendezvénynek, vagyis a város mindennapjainak részévé válhat a történés eme ősi formája: az utcazene. Hangulatot és karaktert, egyedi miliőt alakítva a városban – rosszkedvünket enyhítő, delejesebb hangulatunknak Redbull nélkül is szárnyakat adó belvárosi miliőt. Hmm.

Aztán a füredi polgármester kellett ahhoz, hogy megtudjuk, mi is valójában az utcazenész fesztivál. Még alig múlt el egy hónapja, amikor is az önkormányzat beemelte, helyesebben felemelte a kiemelt városi kulturális programok közé a fesztivált. Előre pénzügyi, szakmai és erkölcsi kötelezettséget vállalva (Ilyet a saját intézményeiben ellátott, törvény és szükség által is kötelezően felvállalandó feladatok mentén sem tesz – például a fogyatékosok évében a fogyatékos emberek javára sem vállalta, hogy a következő mondjuk 3 évben évente 5-5 közintézményt tesz első fokon akadálymentessé a gyengénlátók, vakok számára. Értsd: legalább az intézmények ügyfélfogadási rendjét úgy és olyan helyen kiírni, ahol és ahogy azt a gyengénlátó is segítség nélkül olvashatja. Az LX kivitelben meg még Braill írással is oda lehetne biggyeszteni, hátha a vak ember is akar ügyet intézni.).

Szóval jött ez a polgármester, s vele a felismerés. Aki eddig nem látta, vagy akinek ugyan megfordult a fejében, de elhessegette a gondolatot, hát most szembesülhet vele: az utcazene fesztivál úgy, ahogy van egy termék, egy árucikk, ha úgy tetszik üzlet. Ráadásul semmi köze Veszprémhez, hiszen szinte bárhol reprodukálható, ahol kellő számú fogyasztó jelenik meg (nem zenei, hanem a kiszolgálóegységeknek álcázott italkimérések fogyasztóira tessék gondolni itt). Ez a csoda, hogy „a miénk”, úgy tűnik csak négy nyáron át tarthatott. De hát mi nem is a csodát vártuk, hanem a hangulatot, amit megteremt, létrehoz a fesztivál. Ugyan kérem, hiszen ez egy üzlet, már tudjuk! Ahogy a McDonald's sem teremt hangulatot sehol sem, pedig óriási üzlet, így ez a fesztivál is csak ígért, vagy néhány órára valamit tényleg tenni tudott. Többet azonban nem. Sejthető, hogy egyébként nem is akart. Veszprém maradt ugyanaz.

Ide nem jönnek utcazenészek és a helyi „kiállók” is ugyanazok 5 év óta. Az aluljárós, hejdunáról-furulyás hölgy, a tárogatós népi-urbánus vonulathoz tartozó bajuszos, az „Érik a szőlőre” végtelenített cigány kislány a nagypapa jobb időket is látott hegedűjével. Meg a HIT-gyülisek. Néha, és nem pénz, hanem áldás reményében. Ahhoz, hogy az utcazenészek „olyan” fílinget teremtsenek, előbb kell egy alaphangulat. Olyan, amiben teremnek utcazenészek. Nem szervezetten, mint az egykori május elsejék jókedvű tömegei, hanem spontán. Vagy, akár önnön jól felfogott üzleti, megélhetési érdekeikből. A város nem kedvez az utcazenészeknek. A város nem kedvez az utcazenét szeretőknek. A város az utcazene fesztiválnak kedvez. A város egy biznisznek kedvez. Ami simán gördül tovább, úgy tűnik most Füredre.

Közben pedig Veszprém keresi tovább turisztikai és kulturális identitását, ötletelget, kísérletezik. És ismét lépre ment. Persze, nem a közönség, hanem a döntéshozók, azok közül is leginkább a kultúráért felelős vezetők. Hahó urak, van ám más is, nem csak a Murak! Például a saját intézményekben dolgozók java!

(Egyébként Zamárdiban 5. éve rendezték meg az országos utcazenész találkozót. Ott a helyi Tourinform és a művelődési ház szervezi az eseményt.)

VasJankó