Már megint rásóztak a tanárokra egy törvényt, amivel nem lehet mit kezdeni. Derék oktatási miniszterünk újabb huszáros vágásra szánta el magát. Igen, ez már nem az első. Már érvényes az a jogszabály, miszerint az általános iskola első négy osztályában buktatni csak a szülő beleegyezésével lehet.

Igen, egy tanító nem tud osztályozni, szülői segítség kell hozzá. Ne jöjjenek azzal, hogy a „buktatás elkésett törődés”, és hasonló szólamokkal főleg olyanok, akik iskolát már régen láttak belülről.

 Most pedig itt a tanári titoktartás kötelezettsége. Nevezetesen arról szól a történet, hogy probléma esetén a tanárnak tartani kell a száját még a szülő előtt is. Úgy gondolom, itt kelne el a szülői segítség, hogy adott esetben renitens csemetéje problémáját a tanárral együtt oldja meg. Ez a közös segítség kamaszkorban – amikor a kölykök fejében a legnagyobb zavar dühöng – nagyon hasznos tud lenni. Nem beszélve az alsótagozatosokról, akik a döntéshozatal fogalmával sem vannak igazán tisztában. Kilenc – tízévesen hogyan lehet így egy konfliktushelyzetet megoldani egyedül? Amíg a gyermek iskolába jár, a szülőnek joga tudni minden mozzanatról, ami vele történik. Az ő felelőssége nagyobb, mint a tanáré. Persze, akadnak olyan szülők, akik alkalmatlanok a gyermeknevelésre, de ez kisebbség. A jóravalók hadd neveljék szemükfényét. Az osztályzást pedig bízzuk a tanítókra.

A PDSZ, szerencsére felismerte ezt az abszurd helyzetet, és ha minden igaz, alkotmánybírósághoz fordul. Ez a kormány immáron másfél éve lépett hivatalba. E nem túl hosszú periódus alatt már a második értelmezhetetlen törvény alkalmazását kényszerítik a nemzet napszámosaira. A valódi tanári munkát kérdőjelezik meg azzal, ha nem hagyják osztályozni a pedagógust, vagy nem engedik a szülővel a kapcsolattartást.