Igazán szép dolog, ha egy város lakói törődnek saját környezetükkel. Az is méltányolandó, ha annak vezetése díjazza ezt, immár több mint egy évtizede. Ezzel azonban nem merül ki a szép környezetért való tevékenység fogalma.

Ha a belvárosban sétálok, szinte minden középület, üzlet falán firkálásokat, festékkel kreált graffittiket látok. Iszonyatosan rondák, ráadásul tudom, hogy nem egyszerű őket eltávolítani. Nem akarok jelzőket írni azokra a lényekre, akik ezeket megalkották.

Az aluljáró látványa szintén elszomorító. Az említett műalkotások mellett a lógó plakátfoszlányok látványa mindent alulmúl. És akkor még nem említettem az orrfacsaró húgyszagot, amit elég gyakran érzek, ha arra veszem utam.

A Jutasi és a Budapest út keresztezésében egykoron szökőkút működött. Bár az építmény még áll, vizet már régen láttam benne. Legtöbbször deszkás gyerekeket látok körülötte. Meg amit otthagynak: műanyagflaskák, csokipapírok, papírzsebkendők gyűjteményét. Senkit nem zavar.

És még egy dolog. Nagyon jó, ha egy városközpontban két moziépület is áll. Az már egy kissé ront a helyzeten, hogy egyik sem működik. A régebbi már több mint húsz éve használatlanul áll. Szerintem ezek is beletartoznak a szép környezetbe. Ha egy idegent kalauzolok Veszprémben, és rákérdez a két említett épületre, bizony kellemetlen dolog széttárni a kezet. Túl kicsi ez a városközpont, hogy két ekkora épület üresen álljon.

Tudom, hogy 1990 óta a magántulajdon szó nagyon fontos szókincsünkben. De ne feledkezzünk el a köz - szóról se. Mindannyian közösségben élünk. Tegyünk érte.