Az elmúlt évtized egyik legnagyobb kézilabdás egyénisége, Éles József csomagol. A Fotex KC Veszprém kétszeres világ-, egyszeres Európa-válogatott sztárja július 19-én útra kel, hogy új csapatában, a görög Filipposz Veriaszban egy plusz egy évre munkára jelentkezzen.

Megannyi csodálatos mérkőzés hőse, a remekbe szabott gólok nagymestere 34 évesen vállalkozik a nagy kalandra. Külföldön is meg akarja mutatni, hogy még van energiája a megújhodásra. Talán egy kicsit bizonyítani is szeretne, hogy esetleg – miként legvérmesebb veszprémi hívei remélték – neki is juthatott volna hely a világhírű Fotexben. Balatonalmádi otthonában rövid mérlegkészítésre kértük. "Mindent Veszprémnek és ennek a klubnak köszönhetek – révedt a távolba Éles. – Ezért semmin sem változtatnék, ami velem történt ebben a tizenhárom évben, egy kivétellel. Az autóbalesetre gondolok, amelyben majdnem elvesztettem a lábam. Ezért a meggondolatlanságomért, felelőtlenségemért egyébként is nagy árat fizettem. Ugyanis, ha az nem történik velem, szinte biztos, hogy az ősszel a Fotexben kezdeném az új évadot.” A KEK-nyertes, tízszeres magyar bajnok és tízszeres MK-győztes irányító-átlövő eddigi karrierjét felidézve úgy gondolja, hogy élete legszerencsésebb napja volt, amikor katonaként igent mondott Hajnal Csabának, a veszprémi kézilabda lelkének arra a kérésére, hogy folytassa a pályafutását Veszprémben.

Joósz Attila érkezésével a Veszprém kinőtte magát

"A Pemű-vel Solymáron megvertük a klasszisokat felvonultató veszprémi sztáralakulatot – folytatta Éles. – Akkor láttam először testközelből a későbbi főnökömön, hogy mit jelent neki, ha kikap a csapata. A Veszprém akkor már próbálgatta az oroszlánkörmeit a nemzetközi porondon. Igaz, Valerij Melnyik edzősködése idején pocsék volt a helyzetem, hiszen a heteslövéseken kívül szinte pályára sem léphettem. De Melnyik távozásával és Joósz Attila mester érkezésével gyökeresen megváltozott minden.” A kis vidéki munkáscsapat Európa rettegett alakulatává nőtte ki magát. Két egymás utáni évben szerepelt a KEK-döntőben, s az 1992-es finálét Münchenben megnyerte, s emellett a bajnoki címet és a Magyar Kupát is megszerezte. "Ezt neveztük a srácokkal hármasugrásnak – mosolygott Éles. – Csodálatos volt ez az időszak. Itthon szinte verhetetlenek voltunk. Ma már nyugodtan elmondhatom, hogy Joósz Attila, Kiss Szilárd és Vass Sándor volt a kedvenc edzőm. Nem azért, mert náluk valamivel kötetlenebb volt a szakmai munka, hanem azért, mert meghallgatták a tapasztaltabb játékosok véleményét. Tudták, hogy mi a pályán néha jobban érezzük, mi lehet a kritikus pillanatban a legjobb taktika. Hagytak minket játszani, aminek kézzelfogható eredményei voltak a Fotexnél és a magyar válogatottban is. Gondoljunk csak a barcelonai olimpián a hetedik vagy a kumamotói világbajnokságon a negyedik helyünkre. Ha a Fotex adta a válogatott gerincét, nagyobb volt az esély az eredményesebb szereplésre. Felforgatott, rosszul összerakott csapattal nehéz sikereket elérni.”

A súlyos autóbaleset után is volt visszaút

A Fotexben és a válogatottban is vezéregyéniség volt Éles József, amíg le nem mondott egy vereség után a címeres mezről. Autóbalesete után is visszakapaszkodott klubjában a legjobbak közé, és kis híján a második hármasugrása is sikerült – tavaly a Bajnokok Ligája döntőjében minimális vereséget szenvedett csapata Magdeburgban. "Kétségtelen, van némi hiányérzetem – folytatta. – Valószínű, hogy már nem lesz BL-aranyérmem, és annak is kicsi a valószínűsége, hogy valaha a magyar válogatottal érmet szerezzek világversenyen. A Sportcsillagok falánál kicsit furcsa volt hallani, hogy így szólítottak, Éles József volt válogatott kézilabdázó. Talán egyszer megkapom a lehetőséget, hogy száznyolcvanadszor is magamra ölthessem a címeres mezt.” A veszprémi egyesület és a közönség augusztus 22-én búcsúzik el kimagasló tudású sportolójától. Éles új csapatával, az orosz Tucskint és Atavint, valamint a szegedi Dorost is soraiban tudó Filipposz Veriasszal érkezik a megyeszékhelyre tesztmeccsre. "Részleteket nem tudok erről a mérkőzésről, sem a veszprémi előkészületekről – mondta Éles. – Ugyanakkor furcsa érzések kavarognak bennem, kicsit félek attól, hogy másik klub színeiben szerepeljek Veszprémben. Engem sokan félreismernek a habitusom, az őszinteségem, a szókimondásom miatt, de attól tartok, azon a napon elérzékenyülnék, hiszen a veszprémi szurkolóknál nincs csodálatosabb a világon. Nem lehet elfelejteni, amikor a nevemet skandálták a meccs közben, vagy amikor a vállukra kaptak egy-egy bajnokavatáskor. A balesetem után is rengetegen biztattak, bátorítottak, és szorítottak a sikeres visszatérésemért. S amikor újra gólt dobtam, zúgott a vastaps a lelátón. Még ma is érzem a szeretetüket, s ez ad erőt ahhoz, hogy tovább játsszam. Veszprémbe és Balatonalmádiba visszatérve mindig hazaérkezem.”

A család csak szeptemberben költözik

Beszélgetés közben a négyéves Benedek és az egyéves Zsombor is apja ölébe huppant. "Nagy változást hoz az ő életükben is a költözés – tervezgetett az átlövő. – Feleségemmel, Barbarával ők csak szeptemberben jönnek utánam, hiszen addig egyik országból a másikba repkedünk, edzőmecs-cseket játszunk. Új csapatomnak ugyanis nagy céljai vannak. Szeretne a BL-ben a legjobb tizenhat közé kerülni, ezért hívott engem is segíteni. Régi posztomon, újra átlövőként szerepelhetek, sőt még védekezésben is számítanak rám. Ráadásul az is szóba került – igaz, egyelőre nem igazán komolyan –, hogy jövőre az athéni olimpián magamra ölthetném a görög címeres mezt. Erre a felvetésre még nem adtam választ. Kétségtelen, hogy három éve nem szerepeltem a magyar válogatottban, ezért egy kicsit gondolkodom az újabb kihíváson. Ha megoldható lenne a honosításom, miért is hagynék ki egy olimpiát, amit ráadásul abban az országban rendeznek, ahol én is kézilabdázom. Ugyanakkor a végső válaszomat biztosan befolyásolja, hogy a válogatottság nálam elsősorban érzelmi kérdés.” A búcsúzó sztárjátékos még elmondta, hogy az említett legendás hármasugrást elérő veszprémi aranycsapatból már csak Csoknyai István és Zsigmond György kézilabdázik tovább Veszprémben. A távozása ellenére Éles visszatérne legnagyobb sikerei színhelyére. "Játékosként erre már nem sok esélyt látok – mondta –, de ha egyszer edzőként lenne rám szükség, egy percig sem gondolkodnék a válaszon. Hamarosan a TF-diplomám is meglesz, és ki tudja, négy-öt év múlva lehet, hogy Csoknyaival szakvezetőként is sikereket érhetünk el. Az ember a legjobb barátjával sok mindenre képes.”

Megérdemli karrierje sikeres folytatását

Éles Józsefről a sportág legjobb szakemberei közé tartozó hírességektől sikerült véleményt kérnünk.
Joósz Attila volt szövetségi kapitány: – Sok remek játékossal volt dolgom hosszú pályafutásom alatt, de ő a legjobbak közé tartozott. Még ma is gyors a keze, jó a szeme. Sajnálom, hogy elmegy Veszprémből, de megérdemli, hogy sikeresen folytassa karrierjét.
Kaló Sándor, a válogatott egykori mestere: – Céltudatos, csak a siker, a győzelem érdekli. Ezért mindent megtesz a pályán és azon kívül is. Ezzel a mentalitással Görögországban is kedvenc lesz, és a váltás jót fog tenni neki.
Kiss Szilárd, a Veszprém volt edzője: – Megbízható, erős akaratú kulcsjátékos volt Veszprémben. Fogékony minden újra, és még ma is szívesen tanul, hogy eredményesebb lehessen. Csoda, ahogyan talpra állt a balesete után.
Vass Károly, az MKSZ szakmai alelnöke: – Fényes betűkkel írta be a nevét a magyar kézilabda történetébe. Görögországba talán nemcsak levezetni megy, hanem újra a csúcsra ér. Ha az akaraterején múlik, biztosan így lesz.
Vass Sándor volt szövetségi kapitány: – Világklasszis. A balesete visszavetette ugyan, mégsem roppant meg végzetesen a karrierje. Szerintem korábban kellett volna külföldre mennie, mert ő nem epizód-, hanem főszerepben érzi jól magát. Kérdés, mire megy majd Veriában a kiöregedőben levő orosz sztárok, Tucskin és Atavin oldalán.

Forrás: Nemzeti Sport