A Skandináv Gibbons fődoktora, Bíró József a következőt javasolja közösségszellem, magabiztosság, lelki nyugalom erősítésére: vegyünk minimum két Gibbont, lehetőleg Skandináviából, keverjünk hozzájuk néhány tetszőlegesen kiválogatott, lelkesedésben feltuningolt közönségelemet, adjunk hozzájuk (é. kezükbe) néhány ütős hangszert és kezdődhet a „sámán-dzsessz”-terápia.

A „Sámán-dzsessz” – ahogy minden improvizatív zenélés – lényege az egymásra figyelés. Egy ütős hangszer megfogásához bátorság sem kell, hiszen mindenkiben benne van a ritmus (magzati korban anyánk szívdobogását hallgatjuk). Technikai tudás, zenei előképzettség sem szükséges, így bárki bátran nekikezdhet játszani. A zenéléssel tagjaivá válunk egy közösségnek, anélkül, hogy meg kellene szólalnunk, ezáltal a társadalom többi csoportjába is könnyebben illeszkedhetünk be, s a dobolással még a felgyülemlett feszültséget is leadjuk.

No, ennyit talán az Utcazene-fesztivál jótékony hatásáról… Reméljük, a környéken lakók is átérzik azt, hogy ezzel a rendezvénnyel a szervezők hozzájárulnak ahhoz, hogy ne kelljen a tb-t igénybe venni, tehát effektíve a mi zsebünkből pénzt kivenni a gyógyításra. Innentől a szlogen tehát az alábbi: Bizonytalan? Nem tudja, milyen a világ napos oldala? Látogassa meg Veszprémet, jöjjön az Utcazene Fesztiválra, s megtudja! :)