Zajlik a buli. Rengetegen vannak, szerintem sokkal többen, mint tavaly, vagy tavaly előtt. Kedden Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor virtuóz latin gitárzenéjét legalább ezerötszáz ember hallgatta a Nagyszínpadon. Fantasztikus hangulat uralkodott.

A szerdai nap is bővelkedett érdekességekben. Este a Sörpince színpadánál Peter and Pan két akusztikus gitárral elevenítette fel Simon and Gartfunkel, az Eagles, vagy éppen Chuck Berry dalait. Az Óváros téren Gerendás Péter gitáros játszotta generációjának slágereit, érdekes összekötőszövegeket rögtönözve, aztán pedig a Butykos együttes szórakoztatta a nagyérdeműt lagzizenéjével. A Reider Optika Színpadán Kontor Tamás rock and rollozott, majd a Spoo-Dee-O-Dee boogie programja következett, fergeteges siker aratva.

A Nagyszínpadnál megint tumultus volt. Először a Mystery Gang rockabilly muzsikájától őrült meg a nép, majd napjaink tini sztárjai, Roy és Ádám következtek egy félig akusztikus programmal, nem olyan muzsikával, amit nyomnak tőlük a médiában. Saját dalaik közé becsempészek olyan örökzöldeket, mint Cole Porter hallhatatlan dzsesszmelódiája, a Sunny, a Stones Satisfaction-je, vagy a legendás latin nóta, a La Bamba. Istenem, bár mindig ilyen zenét játszanának!

Jó érzés látni, hogy azért az emberek vevők az élő zenére. Felesleges víziókat kreálni a muzsika haláláról, ne plántáljuk bele senkibe, hogy már csak komputerek böfögnek zene a zene címszó alatt. Hogy is mondta Frank Zappa egykoron? “A zene a legjobb!”