A Nap járása kétszer keresztezi a Tejutat. Ennek fontos üzeneteket tulajdonítottak a régiek. A Bika és az Ikrek határán, illetve a Nyilas és a Skorpió közötti gyepűn. A hagyomány úgy tartja: a mennyeket a mi világunkkal összekötő kapuk a Tejút és a Napút metszéspontjában, az Ikrek és a Nyilas csillagképekben nyittatnak fel a lelkek számára.

Némelyek a bejáratot az Ikrek helyén, a kijáratot a Nyilasban látják. Megjelölt helyek és megnevezett idők. Mikorra kell arra a bizonyos egészen konkrét helyre elmenned. Mágikus színhely és időszak.

Most is egy ilyenben járhatunk, ha mi is a csodatejbe kívánjuk belelógatni a lábunkat. Magunk lehetünk a frász a foncsornak. Mintának az adott hely és idő egészen kicsi pontját vehetjük: ott az égen, az Ikrekben ragyog az Alhena csillag. Ott pislákol ránk fénylő kék szemével. Ott. Azon a helyen. Most arra járt a Nap: ő is látta amint – évmilliók óta annyiszor – a Tejút hömpölygésének parti tajtéka átöleli Pollux, vagy görögösen Plüdeukész bokáját. Éppen ott. Az Alhenánál. Az araboktól nevet kapott égitestnél. Az ikrek közül az eleve halhatatlan íme, a lelkek folyamában. Stigmatizált hely, amelyet éppen az arabok őriztek meg a világnak: Alhena, azaz a jószág (ló vagy teve) billoga.

Egy megpecsételt hely a kapun. Amely arra utal: a tejben gyökerezik még az öröklét is.