A könyvekről kellene írnom, valami szépet, valami „babát” valami nosztalgikusan szívhez szólót – amely megindít vissza a könyvek birodalmába, ebbe a soha ki nem fogyó univerzumba. 34 C fokot dönget a meleg itt a könyvtárban, megfojtva ezzel minden itteni csodát, az évszázados lapok közül felém lépő vitézeket.

Szépséges kincsek őrzői ők, a Könyvek. Megárvult titkokat osztanak meg veled, s ez a modern kor vívmányai közül nagyon nagyon kevésnek adatott meg.

Szürkül. Egykor mozgalmas világ élt a könyvespolcokon. Színes, kosztümös. Szerelem, harc, élet és halál, értekezések, tanulmányok, kalandos felfedezések… kavargott, nyüzsgött ez a mikrokozmosz. Aki belecseppent, megtanult gondolkodni, képzelni, szeretni, és megadatott neki a világ-teremtés képessége is.

Manapság már nem a csodákra kíváncsiak. Ma a „beccelereket” keresik, cm-re és színre vásárolnak könyveket és a Trend mondja meg miket kell olvasni, és kihalófélben a könyvespolcok közti bogarászás meghittsége. Fantáziátlan, silány kiadványok próbálják meg az egykori „Nagy Birodalommal” felvenni a harcot, de igencsak hemzsegnek a közhelyektől, szegénységük pedig a garantálja a csatavesztést.

Persze mint az élet egyéb területein, itt sem lehet általánosítani. Néha-néha felbukkannak gyöngyszemek, melyek az áhított aranykor szellemét idézik meg. Idegenlégiósok a mai való világban.

Bízom benne, hogy az Ünnepi Könyvhét, melyet először (remélhetőleg) méltóképpen ünnepel városunk, sokakat megtanít újra érdeklődni, sokakat megtanít meg újra olvasni. Nem írom ide, hogy „mert ezáltal szebb lesz a világ”, mert az túl giccses lenne…ellenben leírom: hogy mert ezáltal szebbek leszünk mi. És talán ez a legfontosabb…