Miután Hannich Péterrel csak kudarcok érték a város foci klubját, a vezetés - immár harmadszor - Bozai Gyulát kérte fel, hogy segítsen a bajban lévő csapaton. Amióta a VLC kispadján ül, mérkőzésről-mérkőzésre gólfesztivált rendez a csapat.

- Miért fogadta el a VLC kispadját?
-A vezetők megkerestek, és én nem tudtam nemet mondani, mert a Veszprém továbbra is a szívem csücske - mindig figyeltem az eredményeit a csapatnak. Örömmel jöttem és nagyon örülök, hogy segíteni tudtam.
- Négy mérkőzés, négy győzelem, hogyan sikerült így felrázni a csapatot?
- Semmi hókusz – pókusz nincs a dologban, hiányzott, hogy lélektanilag rendben legyenek a játékosok, hiszen az igazság az, hogy önbizalom nélkül még a házaséletet se lehet élni. Ezek az eredmények benne voltak a csapatban, kicsit alakítani kellett a csapatszerkezeten és el kellett beszélgetnem a játékosokkal, így a holtpontokon is át tudtunk lendülni.
- Mit dolgozott az elmúlt 2 évben, hiszen mostanában kevesebbet hallhattunk önről!
- Nem tűntem el, továbbra is dolgoztam, egy budapesti kiscsapatnál a BLASZ I-es Nagybátonynál edzősködtem, de nem hagytam őket magukra, hiszen most is vezetem őket a bajnokságban, megmaradtam a szaktanácsadójuknak. Nem hagynám ott őket, hiszen nyugdíjas vagyok jó a társaság, családias a légkör és belefér az időmbe.
- Meddig szól a szerződése itt a Veszprémnél? Elképzelhető, hogy továbbra is ön marad az edző?
- Egyenlőre a rájátszás utolsó hét mérkőzésére szól a szerződésem. Ebből már négy elment, szerencsére sikerrel küzdöttük meg mindegyiket, maradt még három. A tárgyalások folynak, nagy az esély, hogy maradok.
-Nem lebecsülve az elődjét - az eredmények ismeretében -, mire lett volna képes a Veszprém, ha bejut a felsőházi rájátszásba?
-Ha azt a formát hozták volna a játékosok, mint most, az első három hely valamelyikére egész biztos jók lettek volna. Sajnos elődöm túl nagy terhet rakott a játékosok vállára, az eredmények mindenkit minősítenek.