Egy démon perverziója után a barbárok hozták rendbe kicsi lelkivilágom. Bozsik Yvette jobban tette volna, ha a pszichiáter segítségét nem táncszínháznak látszó coitáláshoz használja.

Esetleg csináltathatott volna egy pszichoanalízist. Vagy egy önértékelést. Vagy egy „hol tartok” felmérést. Vagy egy nagyszerű előadást. Vagy egy előadást. Mégis azt kell mondjam, hogy helye van Veszprémben, hiányérzetem lenne, ha nem tudnám, éppen hol tévedt el az erdőben, mi az új menő módi, amivel át lehet hidalni az ötlettelenséget. Úgy tűnik, ez most a vetítés… Nekem ő lila. A rosszabb fajtából. Mert meg is akarja magyarázni (mindig nagyon hosszan, szájbarágósan, hogy művész), hogy nem lila. Most legalább nem személyesen.

Bezzeg. Láttunk izzadságot is, barbárt, a Közép-Európa Táncszínház cimbiből kettőt nyomott, hogy a kiszorulók ne kirekesztettek legyenek, és megmutatták miért KELL a fesztivál. Nekünk. Nektek. Önöknek. A mi „Csirkénk” jobb formát futott, mint tavaly, ezt a koreográfiát igazán nem szabad elmulasztani, ez brutális, szóval emberi. Aki látta, tudja, aki nem, neki meg mindegy.