Ismét fantasztikus élménnyel gazdagodhattak azok, akik múlt héten vasárnap este a Veszprém Táncegyüttes ünnepi műsorát választották. Fergeteges ritmus, csodálatos koreográfia és kitűnően felkészített táncosok produkciója tette varázslatossá az élményszámba menő programot.

Az immáron megszokott telt ház előtt Gálber Attila Moldvai lánytáncával kezdődött a műsor, ahol kezdetben ugyan még egy kicsit érződött a lányok – teljesen érthető – izgalma és feszültsége, de a zene sodró lendülete hamar magával ragadta őket. Varga Zoltán jól ismert Regölés című kompozícióját követően a Gyimesi csángó táncok (Zsuráfszki Zoltán) alatt már teljes volt az összhang Veszprém méltán legjobb táncegyüttesének tagjai között.

A Hahn-Kakas István által változatosan megszerkesztett és kitűnően válogatott Táncok a Pusztából koreográfia színes kavalkádja rövid, ám bőséges ízelítőt adott a magyar néptánc néhány jellegzetes eleméből. A közönség emelkedett hangulatát még tovább fokozta a hazai románság folklórközpontjának számító Méhkerékről gyűjtött táncokból Kovács József szakértő istápolásával összeállított igazán látványos, magas színvonalú produkció.

A szünetben a minden egyes számot többszörös vastapssal honoráló közönség izgalommal várta, hogy a koreográfusok által diktált fantasztikus tempót – és az ifjú táncosoktól hihetetlen kondíciót és felkészültséget igénylő műsort – hogyan bírják az amúgy nagyon lelkes előadóművészek. A rövid pihenőt követően a mindig, mindenhol népszerű kalotaszegi táncok (Kovács József) következtek, egy-egy igazán virtuóz legényessel megspékelve. Végül a műsort Kovács Norbert (régi-új) kompozíciói, a hihetetlen érzelmi töltetet hordozó Cigánytáncok, majd a – ritkán látható, ám annál értékesebb elemeket tartalmazó – Román táncok zárták.

A vezetőktől, koreográfusoktól és mindenek előtt a táncosoktól óriási munkát igénylő összetett program és magas színvonalú produkció előtt le a kalappal. A kitűnően megválasztott fronttáncosok váltogatása – attól függően, hogy kinek fekszik inkább a román, vagy éppen a magyaros stílus –, a színpadon mutatott összkép igazi élményt nyújtott még a legkritikusabb szemlélőnek is. Ha a jól kezelt kisebb koccanások eltűnnek, vagy ha a háttértáncosok alkalmanként túlzottan koncentráló, néha aggódó, de sokkal gyakrabban inkább elismerő tekintete is önfeledt mosollyá válik, akkor a fiatal Veszprém Táncegyüttes a szűk hazai elitbe is bekerülhet.

Az egyszerre leírhatatlan fáradtságot és boldogságot türköző táncosok arca a háromszoros visszatapsolás – valamint az újra és újra kikövetelt Román táncok bemutatása – után ismét bebizonyította azt, hogy a városnak érdemes azt az együttest támogatnia, ahol nemcsak szülők, hanem már-már fanatikus rajongók töltik meg a VMK színháztermét.