Rövidnek egyre kevésbé mondható életem során kialakult bennem a jól működő város pár ismérve. Pl. péntek délután nem ciánoznak, és nem hal ki.

Veszprém egyetemi város, mégis a kollektív hétvégi halál jellemzi. Azok számára, akik ide jönnek, ez érthetetlen, megmagyarázhatatlan. Akik itt élnek, megtanultak túlélni. Bármilyen furcsa, ez Magyarország egyik legkonzervatívabb városa.

Szórakozni akarsz? Van kb. 14 többé-kevésbé elfogadható hely. Mondjuk 7 „egyetemistás”, ahol lehet nem viselkedni, meg 3 „viselkedős”, meg van 4 hely, ahová én is járok. Attól függ, mennyi pénzed és milyen kedved van. Enni este csak műanyagot lehet, kivéve egy belvárosi helyet, amit nem nevezek meg, mert a Zolcsi nem fizetett a reklámért. Ezért minden olyan irányú megmozdulást támogatok, ami az élet felpezsdítésére irányul. De.

Itt van pl. ez az utcabál, Guiness-rekord meg ingyenpalacsinta, meg U2 számokat nyomó, egészen jó zenekar (kár, hogy az énekes nem tud angolul, vagy csak nem ért, pedig neki is izgibb lenne, ha tudná miről énekel, vagy csak én szeretem túlságosan a U2-t), a divatbemutatónak álcázott Veszprém-szociológiai keresztmetszet. Az első szakmám pedagógus, tehát nagyon érdekelne azon szülők véleménye, akik felküldték gyermekeiket a színpadra, hogy miért van ezen kicsiknek arra szükségük, hogy férfiakat csigázó, ringó járással mutassanak be gyerekruhákat, cirka 5 évesen... Gondolom, a kislányok könyörögtek otthon sírva, hadd csinálhassák. Természetesen a „nagyobbaknál” már látszott, ki hol tart. De.

Az első, ami nagyon zavart, az a nyilvános illemhely hiánya. Tegnap a főtéren 230 liter sört csapoltak ki (ami nevetséges mennyiség, ha nem a te hólyagodban van), és a 230 liter bemenő folyadéknak nem volt 230 liter fogadó helye… Mert, ami bemegy, az bizony valahol ki is jön. Láttam fényes nappal bokorba vizelő fiatalokat Veszprém főterén, sunnyogókat, akik (mint pl. a szerkesztőségünk) baráti kocsmákban, levezetett italok mellett oldották meg folyó ügyeiket. (Ez különben hétköznapi probléma, ha jól tudom megyei jogú városunk egyetlen nyilvános illemhelye az Erzsébet sétányon van, ahol csak kocogók járnak, és futva máshová is, pl. a város bármelyik szegletébe el lehetne érni, ha ugye hajt a muszáj.) De.

Mi mégis jól éreztük magunkat.