Bécsy Tamás professzornak Drámánk és elemzések címen jelent meg új tanulmánykötete. A Veszprémi Egyetemen február 11-én megrendezett könyvbemutatón maga a szerző sem tudta megmondani, hányadik könyvét vehették kézbe az olvasói. Még a 70-es évek közepén a veszprémi Petőfi Színházban Katona József Bánk bán előadás próbái közben ismertem meg személyesen. Kitűnő Bánk bán tanulmányát egyik kötetében már korábban olvastam. Tetszett filozófiai, drámaelméleti témaközelítése, amely gondolatébresztő szellemi izgalmat vált ki az olvasóban.

Affér Illyés Gyulával

Akkoriban nagy figyelmet keltett, hogy Illyés Gyula átigazította Katona József Bánk bánját. Erre azért volt szükség, mert sokak szerint az író nem elég jól írta meg a drámát és főleg az ötödik felvonást. Illyés Gyula felesége és Czimer József társaságában Veszprémben nézte végig az „Illyés Gyula átigazítása felhasználásával” bemutatott veszprémi előadást. A bemutatón derült ki: alig valami került bele Illyés szövegeiből, mert próbák közben bizonyosodott be, hogy nem eléggé színpadképes. A dramaturgnak felkért Bécsy Tamás az eredetit állította vissza. Horváth László alakításában II. Endre király tragédiáját, aki szeretett hitvesét elvesztette, erőteljesen ellenpontozta a Melindáját elvesztő Bánk lelki összeomlását. A király egy ország sorsáért felel, nem engedheti meg magának, hogy magánemberi fájdalma eluralkodjon rajta. A siker igazolta a dramaturgot és a rendezőt, akik mellőzték az illyési átigazítást. Véletlenül az előttem ülő sorban ült a költő, aki ezzel a ténnyel rezignáltan szembesült.

– Bécsy Tamástól, a Veszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszék professzori szobájában kérdeztem: hogyan élte meg ezt az affért Illyés Gyulával?
– A veszprémi színház akkori igazgatója, Pétervári István és a rendező Pethes György eltűntek, amikor Illyés, neje és Czimer megjelentek a titkárságon. Az igazgatói szobában egyedül fogadtam őket. Sokáig nem szóltunk egymáshoz. Nekem nem volt mondanivalóm. Azt mégsem mondhattam: nem tartom jónak az átigazítást. Kínosan sokáig ültünk és néztük egymást, majd elköszöntek.

Színháztudományi tanszék alapítója

– Csaknem két évtized múlva, a 90-es évek elején az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanszékvezetői állását adta fel, hogy először az országban, színháztudományi tanszéket alapítson a Veszprémi Egyetemen. Gondolom családja, barátai vitatták ezt a döntését?
– Mindenki bolondnak tartott, de engem vonzott a veszprémi kihívás. Dr. Liszi János rektortól kaptam felkérést, de dr. Méray László rektorhelyettesnek volt az ötlete: a fokozatosan kiépülő bölcsészkaron színháztudományi tanszéket kellene alapítani. Ez 1994-ben megvalósult. Azóta is Magyarországon egyetlen színháztudománnyal foglalkozó tanszék Veszprémben működik.
– Minden évben szép számban jelentkeznek az ön tanszékére, pedig szigorú vizsgáztató. Szereti hangsúlyozni kérlelhetetlen maximalizmusát. A felvett diákok közül hányan vehetik kézhez a diplomát?
– Többszörös a túljelentkezés. A 26 felvettből 12-en, 14-en végzik el a szakot. Aki nem érdemli meg tudása, felkészültsége alapján, az nálunk nem kaphat diplomát.
– Mi a tapasztalata: a frissen érettségizettek körében az utóbbi években kevesebb vagy több tudással rendelkeznek, mint az azt megelőző időszakban?
– Évről-évre rosszabbodik az egyetemre jelentkezők tudásának, olvasottságának, műveltségének a színvonala. A mai diákok nagy része még a kötelező olvasmányokat sem ismeri. Ahhoz erőfeszítés kell, hogy valaki leüljön tanulni. Erre nem hajlandó a mai fiatalok jórésze. Nem lehet csak tanítani, a diáknak tanulnia kell, hogy elérje a megfelelő tudásszintet. Ezért vagyok kénytelen megbuktatni az évfolyam felét. Az érettségizettek tudásszintjének romlása nemcsak Veszprémben, hanem Pesten az ELTE-n vagy a pécsi egyetemen is gond.
– Ön felsőoktatási pályáját hol kezdte és milyen előzmények után?
– A Pécsi Tanárképző Főiskolán, miután 1972-ben megvédtem kandidátusi értekezésemet, amely könyv alakban is megjelent Dráma-modellek és a mai dráma címen. A szegedi bölcsészkaron Halász Előd a híres professzor hatott rám, ő keltette fel az érdeklődésemet a drámaelmélet iránt. Győrött, Pécsett színházi dramaturg majd évekig általános és középiskolai tanár voltam. Egyetlen nap szabadság igénybevétele nélkül írtam meg a kandidátusi disszertációmat a tanítás mellett. 1978-ban az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre hívtak, miután a nagydoktori címet is megvédtem. Később Pécsre helyeztek, hogy segítsek főiskolából egyetemet fejleszteni. Ezután visszakerültem az ELTE-re, ahol óraadóként ma is tanítok. A főállásom Veszprémhez, a Színháztudományi Tanszékhez köt.
– Professzor Úr! Ön több könyvet, tanulmányt írt a magyar drámáról. Ön szerint ki a legjobb drámaírónk?
– Talán Örkény István.
– A következő könyve miről szól?
– Már elkészültem vele, a nyomdai munkálatok vannak hátra. A siker receptjei című 2001-ben megjelent kötetem folytatása, melyet a 1920-as 30-as évek magyar darabjairól írtam. Ugyanebben a két évtizedben írt magyar drámák egy részét elemzem.