Samuel Beckett Zsarátnok és Tenessee Williams Ez a ház bontásra vár című egyfelvonásos darabját láthattuk múlt szerdán a Városi Művelődési központban Balkay Géza és Florian Leona előadásában.

Az előadást a publikum a színpadról nézhette végig. Beckett műve két házaspárról szólt, akik a tengerparton ülve idézték fel széttört életük szilánkjait. Beckettre jellemző módon nem volt kijárat, menekülés ebből a kétségbeesett helyzetből. Tenessee Williams egyfelvonásosa két tinédzser találkozását mesélte el. Szintén emlékképek jelentek meg dialógusukban, melyből az előzőhöz hasonló élet bontakozott ki. Talán a vége nem volt annyira reménytelen, hiszen két fiatal még megszépítheti, jobbá teheti saját életét. A darab végi halovány ének szintén ezt a reménysugarat villantotta meg.

Két jó darab lehetett volna, ha a színészek komolyan veszik, amit csinálnak. Azért Beckett vagy Tenessee Williams nem a hakniról szólnak. Úgy gondolom, színpadi műveket játszani kell, nem pedig jól-rosszul elmondani. Egy ilyen kaliberű színésztől, mint Balkay Géza, joggal várhatjuk a játékot. A másodikként látható Tenessee Williams darabban pedig számomra kissé érhetetlen volt az is, hogy tinédzser karaktereket miért meglett korú embereknek kellett megformálni. Valahogy a közönség is érezte, hogy valami nincs rendben, hiszen az előadás végén egy halovány taps után a színészeknek nem kellett újra kijönni a függöny mögül.