Titkok, Emberek, Vágyak, Ellentétek. Már az öreg Dárdarázó Vilmos is tudta, hogy nem kell több egy kitűnő drámához. Mundruczó Kornél filmje igazolta azokat a híreket, hogy az európai – köztük a magyar – értő filmkritikusok nem a pénzszag és az alantas közízlés alapján osztogatják a neves díjakat. Pedig az a bizonyos „köz” tanulhatna a Szép napokhoz hasonló modern magyar filmekből. Különösen akkor, ha a helyszín kísértetiesen hasonlíthat akár Veszprémhez is.

„Rosszkor születtél, rossz helyen” – ahogy a költő mondja. Ez a sor akár a mottója is lehetne annak a történetnek, amit a 33. Magyar Filmszemle Különdíjjal jutalmazott alkotása elmesél. Egy poros kisvárosban titokban szülő tinilány, akit titokban les meg egy éppen szökésben lévő voyeur, akinek a férjezett nővére titokban vásárolja meg a titkos újszülöttet. Titokban szerelem szövődik és titkos barátság megy tönkre, a titkos vágyak titokban halnak el.

Sejtelmes fényképezés, szándékosan homályos szavak állnak ellentétben az egyszerű metakommunikatív eszközöket gyakran alkalmazó, de éppen ezért nagyon kifejező színészi teljesítményekkel (Tóth Orsi: Legjobb Karakterszínésznő díja a filmszemlén). Eleve bonyolultak és tovább bonyolódnak azok a legkülönbözőbb emberi viszonyokat bemutató szálak, amelyek szinte hétköznapi bemutatása egyszerre meghökkentő és kegyetlen. A rendező, Mundruczó Kornél tiszta eszközei igazán sűrűvé teszik a produkciót, nem hagyva a nézőnek egyetlen pillanatot sem a lazításra.

Ennél többet nem is szabad elmondani arról a filmről, amit mindenkinek látnia kell, aki már megunta vagy éppen még nem értette meg Shakespeare William-et és az Oidipusz trilógiát.