Kevesen tudják, de március 15-én ünnepeljük a szabad sajtó napját is. A sajtó ma nyitott terület mindenki előtt, akit elfogad és befogad a szakma, vagyis aki el tudja magát adni az olvasóknak és a szerkesztőknek. Mégis megállhatunk egy pillanatra, és elgondolkodhatunk azon, hogy ki is számít ma újságírónak Magyarországon, Veszprémben.

Két apropója van annak, hogy "tollat" ragadtam, és belefogtam ezen glossza megírásába. Az egyik egy TV-műsor, az Élesben (M1, hétfő, 15.40), melyben Fiala János vezetésével az újságírói szakma jeles képviselői beszélgettek a magyar újságírás jelenéről és jövőjéről. A másik - aktuálisabb - ok az volt, hogy csütörtökön kerül sor a Nyilvánosság díj kiosztására, mellyel Veszprém önkormányzata jutalmazza a város idén legjobban teljesítő újságíróit a szabad sajtó napjának alkalmából. Szerkesztőségünk jelöltje erre a díjra Márki Miklós volt, mivel úgy éreztük, ő az, aki legsokoldalúbban mutatta meg tehetségét az Index Veszprém eddigi fennállása során.

A díjról döntő kuratórium nem támogatta jelültünket, de ez még nem jelentene problémát, hiszen mindenkinek szíve joga, hogy eldöntse, mi tetszik neki, és miért. Amit viszont személy szerint felháborítónak találtam a történetben az az, hogy az önkormányzat sajtóreferensének reakcióiból kiderült számomra, hogy fogalma sincs róla, pontosan ki is az a Márki Miklós. Persze erre biztosan sokakban felvetődik, hogy újságíróink álneveken publikálnak, melyek nem minden esetben egyértelműen beazonosíthatóak, de az ő figyelmüket felhívnám arra, hogy itt arról a személyről van szó, aki a város híreit nap mint nap figyelemmel kíséri, lapszemlét készít a fontosabb cikkekről, tartja a kapcsolatot az önkormányzat és a város újságírói között. Ez az ember (vagy bárki más a Hivataltól) tudomásom szerint még soha nem kért tájékoztatást újságíróink kilétéről, szerkesztőségünk működéséről.

Itt kapcsolódnék a Fiala János által felvetett kérdéshez, melyet leginkább így tudnám a jelen helyzetre vonatkoztatni: ki számít ma újságírónak Veszprémben? Úgy tűnik, a nálunk publikáló fiatalok nem tartoznak ebbe a kategóriába. Ezek szerint tehát vannak mérvadóbb és kevésbé fontos vélemények? Arról nem kell tudomást venni, ami az interneten történik, mert nem zizeg, és nem lehet távirányítóval csatornát váltani rajta?

Én személy szerint soha nem akartam újságíró lenni, és ma is inkább esztétának tartom magam, mint újságírónak, ezért aztán nem is érdekel, hogy a Polgármesteri Hivatalban olvassák-e a cikkeimet vagy nem. Azonban afölött, hogy egy mély hivatástudattal és tehetséggel megáldott kollégámról nem vesznek tudomást, nem tudok szemet hunyni, és úgy gondolom, hogy az a fajta hivatalnoki mentalitás, amivel szembetalálkoztunk, nem Márki Miklós kvalitásait kisebbíti, hanem minősíti azt az "állapotot", amit ma egyesek "veszprémi újságírásnak" neveznek.

Király Viktor