Igen hálás feladat tök részegen hajnali fél háromkor cikket írni a Rovarvezető hathatós felszólítására egy átmulatott éjszaka után. A mulatásra nem is a Zoltán és nőnapok, hanem a FOTEX KC VESZPRÉM csapatának fantasztikus produkciója adta leginkább az okot. Mert Éles Józsi a legnagyobb király! Sterbik Árpád a világ legjobb kapusa! Nincs lelkesebb, segítőbb, hatékonyabb és odaadóbb közönség az európai kézilabda porondon a veszpréminél!

Mire a szokásos transz-állapotom a meccs után két órával oldódni kezdett, addigra azzal kellett szembesülnöm, hogy én maradtam az egyedüli józan ember a kocsmában ücsörgő, éneklő, táncoló félszáz fanatikus között. Nosza hát rajta! Még megszórtam gyorsító tüskékkel a már éppen – korántsem szívesen – távozó zalai, győri, pesti és alföldi cimboráimat, akik csak a sofőrasszonyok tettlegességével tudtak kiszabadulni a csókot halmozó, csontot roppantó, kezet szorongató búcsúölelésekből. Azért a bejáratnál még elhangzott hat-nyolc nagyon agresszív: - Ezt még megiszod, vagy nem vagy többé a barátom! – felkiáltás, miközben feles poharak koccanásának gyönyörű hangja hallatszott háttérzajként.

Az unicum elfogyott, de a jókedv megmaradt és a kimaradó csocsópárok újra és újra megbeszélték a meccs legfontosabb történéseit. Milyen kitűnőek voltak a beállósaink: Jovic és Zsiga! Milyen keményen és tekintélyt teremtően védekezett Csoki és a Gyula! Ennek (is) köszönhetően milyen megbízhatóan védett – sérülten! – a gólt is szerző Árpi! De mindenki előtt, és felett milyen jó bejátszásokat adott, milyen fontos gólokat lőtt, mennyire volt szeme a labdáinak, egyáltalán mennyire okos és intelligens kézilabdát mutatott be a régi-új Éles József!

Ezt a lelkesedést még a jobb oldalunk gyengesége miatt érzett enyhe szomorkodás, és a szpíker öncélú, a közönség reakcióit teljesen figyelmen kívül hagyó „showman-kedése” által kiváltott bosszankodás sem tudta lelohasztani. Pedig mennyire aggódtunk, mennyire féltettük a csapatot, tudtuk, ha nem megyünk tovább, az beláthatatlan következményekkel járhatott volna a Fotexet illetően. De nem így történt! Most már mindegy, hogy Ljubjana, Montpellier vagy Pamplona! Mi akárhova elmegyünk, esélyesek vagyunk, aki pedig Veszprémbe jön, az már tudhatja, hogy a POKOL vár rá!