Ginsberg, Morrison, József Attila, Viszockij és Tom Waits után Hobo bemutatta, hogyan látja Francois Villont a színpadon. Ahogy azt már megszokhattuk az előző költői esteken, nem egyszerű versszavalásról szólt Hobo programja, hanem díszletekkel, sok zenével megtűzdelt színházi előadást láttunk.

Az esten Mészöly Dezső, Szabó Lőrinc, és Illyés Gyula klasszikus Villon fordításai hangzottak el, és csak néhány Faludy-féle átiratot hallhattunk, amelyet jobban megszoktunk Hobo-tól. Egyébként Hobo a figurában is megidézte a történelem leghíresebb csavargóját, hiszen a középkori rongyokat viselt, a csuklóin pedig vasbilincs csörgött.

Maga a műsor egy kicsit nehezen indult: volt néhány baki, a versek nem igazán jöttek le a közönség közé. Azonban a kezdeti nehézségek után Hobo sziporkázott, a publikum pedig remekül szórakozott. Az is igaz, hogy Viszockijhoz, Morrisonhoz, vagy József Attilához képest Villon költészete közel sem olyan komor. Ő sokkal könnyebben vette az életet, mint az előbb említettek. Az est természetesen A felakasztását váró Villon négy sorával zárult, de négy féle fordításban.

Értékes másfél órának voltunk tanúi. Hobo most is szívét-lelkét kiadva uralta a színpadot, vállalva azt az embertelen nehéz feladatot, hogy segítség nélkül játszotta végig a másfél órát. A közönség elismerése nem maradt el: háromszor tapsolták vissza.