Szombat délután Veszprémben kikapott a Fotex a Pick Szeged gárdájától. Ez a mondat az elmúlt 10 évben egyszer sem hangozhatott el, most pedig csak annak nem tűnik hihetetlennek, aki nem látta a meccset.

Megérdemelték, jobban játszottak, okosabban csinálták, a mieink meg fegyelmezetlenek, görcsösek, fantáziátlanok, felelőtlenek voltak. Szégyellhetik is magukat, van miért! Zavart a Pick kemény védekezése, a sérültjeink hiánya és a bírók hozzáállása, de nem lehet erre fogni a kudarcot. A játékosok önbizalmának, küzdeni tudásának, kondíciójának, csapatszellemének összességében kell a hibát keresni.

A kezdést követően a csapat magabiztosnak tűnő mozgásáról akkor derült ki, hogy szimpla nagyképűség, amikor a 15. percben méltóztatták a játékosok észrevenni, hogy az ellenfél bizony sokkal felkészültebb, mint várták. A szegedieknek nem remegett a lábuk félelmükben, nem ijedtek meg a világ legjobb kapusától, nem érdekelte őket, hogy egy világbajnok, vagy egy VB gólkirállyal szemben kell olyan brutálisan védekezni, amíg a (-szövegromlás-) bírók hagyják; sőt hatalmas lelkesedéssel, egymást alázatosan kiszolgálva, igazi csapatként harcoltak.

Szomorú volt látni, hogy a veszprémiek hirtelen megilletődöttsége hogyan fajul kapkodássá (ki nem játszott helyzetek, eladott labdák), önbizalma túlzott akarássá (kihagyott ziccerek sora), lelkesedése fegyelmezetlenséggé (nem megyek le cserélni, inkább gólt lövök/védekezek, illetve ha már engem ütnek, én is ütök), és a szurkoló hogyan kezdi el inkább szidni a bírókat és az ellenfelet, ahelyett, hogy saját csapatát átlendítené bíztatásával a holtponton.

A két deci unikum elfogyasztásáig tartó letargiám legfőbb oka inkább a fentiek voltak, semmint maga a tény: elvesztettük az alapszakaszt. Így a szegedi meccs a rájátszásban már fontosabb lesz, mint maga a BL döntő. A remény él, pusztán csak a dolgunk nehezítettük meg, de rendesen, miközben az a magyar válogatott átlövő, aki 17 gólt lőtt egyetlen meccsen a Szegednek tevéket tuningol valahol egy arab oázisban…

Mindettől függetlenül csütörtök éjszaka már Dánia felé buszozok és megdönthetetlen érvek sorát vonultatom fel hozzám hasonlóan kevésbé szkeptikus útitársaimnak amellett, hogy miért a Fotex KC Veszprém a világ legjobb kézilabdacsapata.