Steve Walsh és bandája, garancia a színvonalas rockzenének, bár volt olyan időszak, amikor (sajnos) sokkal könnyedebb muzsikát játszottak. Hála istennek hátat fordítottak ez irányú törekvéseiknek. Mostanában keveset hallottunk róluk, azonban év elején piacra dobták Device, Voice, Drum (az iniciálékból kirakhatjuk a DVD-t) című dupla koncertlemezüket.

Nem kell csalódnunk fiúkban. Azt a klasszikus, virtuóz, a legapróbb részletekig kidolgozott progresszív muzsikát halljuk tőlük, amely miatt oly szívesen emlékezünk rájuk. Az anyag átöleli ennek az immár harmincéves pályafutásnak legszebb pillanatait. A zenekar vitathatatlanul a hetvenes évek második felében élte fénykorát: A három legsikeresebb album, a Leftoverture, a Point Of Know Return, és a Masque lemezek legjobb pillanatai szerepelnek a lemezen: Icarus, Cheyenne Anthem, Child of Innocence, és természetesen az örökzöld Carry On Wayward Son mind hallhatóak. Akárcsak a kései korszak jobb darabjai, mint az Icarus II. Azért visszanyúltak a kezdeti időszakhoz is, hiszen, a Song For America korong címadó dala is hallható.

Jól tette Steve Walsh, hogy az előző évek vallási zsákutcája után ismét a zenekart választotta. Magas, erős hangja mit sem változott. Billentyűs játékosként is nagyszerűt produkál. A félszemű Richard Williams gitárossal együtt eszméletlen hangszerpárbajokat produkálnak. Viszont Robby Steinhardt hegedűjét ritkán lehet hallani. Kár mert a virtuóz hegedű a Kansas egyik védjegye. Kerry Livgren billentyűs, a zenekar agytrösztje is visszatért, de ő sajnos nem tűnik fel ezen a produkción, mert kijelentette, hogy csak a stúdióban hajlandó dolgozni.

Bízzunk benne, hogy a sok vihart megért zenekar (amelynek egy ideig tagja volt Steve Morse gitáros, aki már évek óta a Deep Purple-ben játszik Ritchie Blackmore helyén) most végre megtalálta önmagát. Minden reményünk megvan erre, hiszen a legutóbbi stúdióalbum is jobb volt, mint az előző évek produkciói.