A Petőfi Színház 21-én mutatja be Carlo Goldoni A komédiaszínház című művét, mely a színház – s áttételesen mindannyiunk – mindennapjairól, krízishelyzeteiről szól. A commedia dell’arte útját követő olasz komédia kapcsán a darab rendezőjével, az Uniter nagydíjas Anca Braduval beszélgettünk többek között a magyar és a román színházak mindennapjairól.

- Miért éppen Goldoni? És miért éppen A komédiaszínház?

- Fontos volt számomra, hogy olyat válasszak Goldoni művei közül, amely a szerző életkörülményeiről szól, az író ars poeticáját mutatja be, így esett a választás A komédiaszínház-ra. Amikor kiválasztottam ezt a darabot, még ismeretlen volt Magyarországon, ám ebben az évadban váratlanul a Madách Kamara is műsorára tűzte a veszprémi színházzal párhuzamosan. Goldoni stílusa, a commedia dell’arte itt kevésbé ismert, mint Romániában, ahol a játékmodor az olasz hagyományokhoz jobban közelít.

- Rendezése során mennyire követte az eredeti művet?

- Megpróbáltam hű lenni a szöveg szelleméhez és megtartottam a komédia improvizatív jellegét, az előadás ennek ellenére modern feldolgozás. A „színház a színházban” játék keretében a mű bemutatja azt, ahogyan a társulat megpróbálja átlépni a gazdasági, szociális, művészeti átmeneti periódus nehézségeit. Mivel minden átmenet nyereséget és veszteséget egyaránt feltételez, az előadás is a szomorúság és a jókedv között egyensúlyoz.

- A darab által mennyire nyer betekintést a néző a színházi élet mindennapjaiba?

- Az embereknek a színház titkokkal teli világnak tűnik – és ez így is van rendjén. Nem akartuk teljesen felfedni a színház dolgait, csupán mindennapjainak néhány részletébe adunk bepillantást. Ennek egyszerű az oka: egy előadás nem szólhat a színház, a színész, a művészet hibáiról, hanem annak rejtett értékeit, a színészi játék varázsát kell, hogy megmutassa.

- A darab mondanivalóját ki lehet terjeszteni a mindennapi életre?

- Természetesen, hiszen nem a színészek világáról beszél a darab, hanem emberekről, akik létük egy bizonyos pillanatában olyan feladatok előtt állnak, amelyeket muszáj megtenniük. Goldoni ugyan a színház problémájára építette fel komédiáját, a színház azonban csupán metafora. Ha túllépünk ezen, láthatjuk, hogy krízishelyzet a mindennapokban ugyanúgy előfordul. Az előadásban tehát a krízisekről és ezek túléléséről beszélünk.

- A román színházaknak hasonló problémákkal kell szembenézniük, mint magyar társaiknak?

- Bizonyosféleképpen hasonlít a két színházi élet, hiszen gazdasági, alkotói válságok bármikor történhetnek. Romániában azonban nincsenek letisztázott szabályok, törvényszerűségek. A ’89 előtti színházi struktúrát örököltük amit még nem szerveztek újjá. Hiányzik a megfelelő támogatás, így mind szociális, mind gazdasági téren bizonytalanság uralkodik. Úgy gondolom azonban, hogy színházat pénz nélkül is lehet csinálni, csak sok fantázia kell hozzá. Legalábbis ebben bízom.