A székesfehérvári Prospero Színkör ezúttal is bizonyította, hogy miért is vonzza nagy számban a város fiatalságát. Bár az időjárás miatti félórás késés egy másfél tucatnyi emberkét eltántorított, mégis vagy félszázan kacagtuk végig Carlo Goldoni igazán szórakoztató darabját.

Az E-kamara varázsa igazán ideális légkör egy amatőr színtársulat számára, ami talán ahhoz is hozzájárult, hogy a szereplők gyorsabban levessék érthető izgalmuk feszültségét. Közülük talán az egyetlen – ám kimagasló – kivétel a régiséggyűjtőt alakító Barbély Gábor volt. A belépőjét követő húsz percben alig bírtam a kritikus megjegyzéseket észben tartani, ugyanis a címszereplő Anselmo gróf megformálója teljesen elfeledtette a közönséggel, hogy nem egy profi színi előadást lát. Hatásos orgánuma, látványos mimikája, könnyed mozdulatsorai predesztinálhatják arra, hogy jóval magasabb szintre lépjen. Jó néhány „hivatásos” kollégája tanulhatna természetességéből, és abból a bizonyos „átérzési képességéből”, ami elengedhetetlen a színészi pályához.

Micskó Zoltán rendezőt dicséri a férfi karaktereket (a Fiú kivételével) nagyon stílusosan alakító szereplők, valamint a jelenetek közötti szakaszokat áthidaló – a Keresztapa lakodalmi jeleneteit idéző – dél-olasz népdalok megválasztása. Összességében (a kritika helyett) valóban csak tisztelni lehet a Prospero Színkör lelkes, ugyanakkor alázatos hozzáállását a darabhoz.

Az időtlenül kitűnő mű minden tulajdonságával rendelkező Goldoni alkotás nevettetően élvezetes bemutatóját láthattuk kedd este az egyetemi városokat – talán nem véletlenül – járó székesfehérvári amatőr társulattól.