A heavy metal rajongóinak ez az év jól kezdődött. Budapestre látogatott a fémzene svéd csodafegyvere, a Hammerfall. Az immár ötödször hazánkban fellépő skandináv ötösfogatban ezúttal sem csalódott a Petőfi Csarnok publikuma.

Pedig az est nem kezdődött túl jól, hiszen a két melegítő zenekar, a Nostradamus és a Masterplan programját szerény számú rocker figyelte. Aztán az átszerelés alatt elkezdték feltölteni a nézőteret. Mire a tetőtől talpig fémbe öltözött misztikus lovagfigura világító kardjával elkezdte osztani a „metáláldást”, ha nem is nyomorogtunk, de lazán teltház volt a csarnokban.

A Hammerfall koncertjének gerincét a nemrég megjelent és nagyszerűen sikerült lemez, a Crimson Glory dalai alkották, (kezdetnek mindjárt a Riders On The Storm, majd később az album címadó dala, aztán a Dreams Come True, a ráadásban pedig a nagy sláger, a Hearts Of Fire következtek) de természetesen nem feledkeztek meg korábbi lemezeik (Glory To The Brave, Legacy Of Kings, Renegade) legjobb pillanatairól sem. Eljátszották a Stone Coldot, a Let The Hammer Fallt, a Legacy of Kingset és a Renegadet is.

A Hammerfall kiváló koncertzenekar. Pillanatok alatt tetőpontra hágott a hangulat. Persze, kellett ehhez egy fanatikus közönség is, amely kívülről fújta a dalokat. A banda énekese, Joachim Cans pedig kiváló kommunikátornak bizonyult most is. A dalok között szinte „cambridge-i” kiejtéssel, nagyon egyszerű szókinccsel, tagolva csevegett, hogy az igen szerény angoltudással bíró néző is megértse.

A zenekar most is stúdió minőségben játszotta dalait, kevés variánst megengedve magának. Kiváló hangszerjátékosok a fiúk, ez különösen, Renegade lemez instrumentális darabjában, a Raise the Hammer-ben nyilvánult meg. Látványelemek is megjelentek a színpadon, hiszen a már említett lovagi figura mellett bőségesen használtak pirotechnikát, sőt, egyszer még a műhó is szakadt.

A Hammerfall nem játszik divatos zenét. Bevallottan a nyolcvanas évek klasszikus heavy metal muzsikáját nyomják, amihez hozzátartoznak a középkori hadiöltözetet idéző jelmezek is. Mindezt olyan energiával és őszintén adják elő, aminek (megint) képtelen volt ellenállni a Petőfi Csarnok közönsége. Bízzunk benne, hogy hatodszor is eljönnek hozzánk.