Jövőre huszonöt éves a magyar rock egyik élő legendája, a Hobo Blues Band. A jubileum ünneplése már most megkezdődött, hiszen kezdetnek megjelent a zenekar történetének első válogatás lemeze, Hajtók dala címmel.

Nem olyan válogatásról van szó, ahol egyszerűen összegyűjtötték a zenekar legjobb felvételeit, „Huszonöt év leghírhedtebb dalai 2002-es felvételen” – olvasható a szlogen a borítón. Tény és való, Hobo és csapata a mai napig nem része a magyar hivatalos kultúrának. Dalaik nem hallhatóak a kereskedelmi rádiók fertőtlenített világában, a televíziós csatornák sem vesznek róluk tudomást. Még ma is képesek meghökkenteni a közvéleményt szerzeményeikkel.

Nos, ezek a dalok az évek során sok vihart kavartak. Hobo még 1978-ban kijelentette, hogy Gazember lesz, aztán Tortát sütött minden magyar gyereknek, énekelt erről az Operett Országról. Együtt üvöltött Ginsberggel lenn a Mocskos Utcán, leszögezte, hogy miénk az utca, miénk a ház, igaz, a számla, meg a gáz is. Neki megtette a Trabant is a Cadillac helyett. Aztán vadászott egy kicsit: hajtott, mesélt az Erdőben, találkozott a Fattyúval. Az úgynevezett felszabadulást az akkori hivatalos állásponttól eltérően látta. Ő már akkor félt a Másik Magyarországtól is. Nem lett igaza?

Most e szerzemények egy CD-n hangzanak fel. Sőt, a zenekar megdolgozott értük, hiszen újra rögzítették a legendás felvételeket, sokat alaposan áthangszerelve. Az indító Oly sokáig voltunk lenn nyers, durva bluesa, jócskán megszelídült. A 45-üs blues felgyorsult az Esztrád lemezen hallható eredeti verzióhoz képest, ötletes egyveleget hallhatunk az Országút, a Fekete bárány és a Moszkva tér bluesokból. Az enyém, tied, miénk teljesen jazzesen szól. Most is hátborzongató a Másik Magyarország. Természetesen Hobo most sem mulasztja el a mesterek tiszteletét, hiszen hallható József Attila Ülni, állni, ölni, halni című verse, valamint felcsendül a nemrég komponált Jim Morrison emlékdal is. A dalok új verziói talán nem szólnak olyan őserővel, mint régen, viszont rendkívül igényesen, ötletesen hangszerelték meg őket. Sok a billentyű (Nagy Szabolcs remekül játszik, különösen a Mesél az erdőben alakít nagyot), a gitárjáték változatos (az újonc Fehér Géza, hol modernül, hol igazi ősi bluesmodorban penget), mindezt kitűnően összetartja a Hárs Viktor - Gyenge Lajos ritmusszekció.

Hobo, a magyar rockzene nagy mágusa mindig képes nyulat elővarázsolni a cilinderből. Ha minden igaz, jövőre, a jubileumi évben sok ilyen bűvészmutatványt láthatunk tőle. Végezetül pedig sok polgártársamnak javaslom, gondolkodjanak el a lemez zárógondolatán: „Túl ennyi mindenen most már látom, ez az én hazám, de nem az én országom.”