A jó öreg Phil Mogg nem adja fel. A rock történetének kevés olyan zűrös bandája volt, mint csapata, az UFO. A zenekarban annyi volt a tagcsere, hogy szerintem maga Mogg sem tudta a végén, ki játszik vele. Néha feloszlottak, aztán a Főnök újra összeszedte a társaságot.

Néhány éve újra viszonylag stabil gárdával újra kering az UFO a fejünk felett. Az énekes Mogg mellé visszatért egy másik alapító tag, a basszusgitáros Pete Way, újra csatasorba állt a német gitáros legenda, Michael Schenker (bátyja, Rudy, a Scorpions vezetője) és legújabban a dobosok doyenje, Aynsley Dunbar püföli a bőrhangszert.

Nem olyan régen jött ki a csapat legújabb alkotása, Sharks címmel. Találó a cím, mert hasít a zene. Nem cirádás, szép muzsika ez a lemez, viszont rendkívül erőteljes, dinamikus hard rock. Michael Schenker gitártémái nagyon ülnek, ehhez Phil Mogg smirgli hangja remekül passzol. Mindezt megtámogatja a Way-Dunbar ritmusszekció.

A nyitószám, az Outlaw Man kemény blueszene, slide-gitár alappal. Az ezt követő Quicksilver Rider lassú dal, érdekes gitár-akkordbontásokkal. A Deadman Walking riffje kísértetiesen hasonlít a Kinks You Really Got Me című örökzöldjére. Aztán az ötödik dalban, a Shadow Dancerben kísérőhangszereként felhangzik az orgona, de nem teszi lágyabbá a hangzást. A Someone’s Gonna Have To Pay-ben megint a blues dominál. A végére hagytak egy negyven másodperces kis gitárfantáziát, Hawaii címmel, mintegy levezetésként.

Az UFO sosem tartozott a divatos zenekarok közé, mostani lemezükből sem lesz kasszasiker. Értékeiket, a rockot értő zenerajongók viszont mindig elismerték. Ezzel a lemezzel most sem lesz másképp.