Az utóbbi napok eseményei nyomán alaposan megnőtt az egom és vele egyenes arányban az arcom is. Rájöttem: nem akárki vagyok. Én hős vagyok! Mit nekem Bruce, Arnold vagy Jean Claude és a többiek. Ők csak másfél, két órán keresztül, sok-sok technikai trükk segítségével és évente maximum kétszer, háromszor tudnak emberfeletti teljesítményt mutatva győzni. Én akár minden nap két-három órán keresztül képes vagyok végigküzdeni magam a karácsonyi vásáron a feleségemmel. És itt a hangsúly az ő személyén van!

Szeretek vásárolni húst, felvágottat, gyümölcsöt, könyvet, újságot. Na, de nem női fehérneműt, ruhákat, karácsonyi biszbaszt. Feleségem szerint azonban az utóbbi céltárgyak is az érdeklődési körömbe tartoznak. Az pedig köztudott, egy jó feleség tudja, mit szeretne élete párja.

A karácsonyi forgatag szervezői idén emelték a tétet, két héttel előbb nyitottak ki, mint tavaly. Én, vagyis mi, készen álltunk. Elindultunk. Karácsonyi vásárba be, ki, húszas félemeletre fel, le, egykori Skálába be, ki, jelenlegi Skála-Centrumba fel, le. Több órán keresztül, egy héten át. Keményen, céltudatosan, határozottan, elszántan, sikerorientáltan.

Hihetetlen, hogy mit lehet tanulni ez idő alatt! Ma már ismerem a női fehérneműk számozását, méreteit, márkajeleit. Tudom, mi a body, mi a top és a többi. Képes vagyok négy szatyorral a kezemben vígan átsétálni a nézelődő nyugdíjasokból emelt torlaszon, miközben telefonálok és visszaigazolom feleségem döntéseit. Ez kérem az eladható tudás, nem az, amit az iskolában tanítanak!

A vásárlás önmagában még nem is olyan nehéz. De a körülmények…! A válogatás, a több órán-napon keresztüli keresgetés, a memóriavizsgálat - az előzőben olcsóbb volt vagy drágább? – az ismerősök ingyenes vásárlási tanácsadása, miközben bömböl a Very Christmas. Elééééég!!! Néha megveszett állat módjára felüvöltök. Magamban. Ilyenkor eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha lazán rágyújtanék egy cigire, majd aztán elnyomnám feleségem homlokán, és egy laza mosoly kíséretében távoznék a legközelebbi kocsmába, ahol a cimborákkal egy feles-sör-bor társaságában kiértékelnénk a felszolgáló kisasszony idomait. De, nem. Egy igazi hős legyőzi önmagát és kísértéseit. Én egy igazi hős vagyok! (?) Vagy nem…? (!)

P.S. Ha valaki a fenti sorokban magára ismer, az nem a véletlen műve.