Végre-valahára új, eredeti kinccsel gazdagodott a magyar filmtörténet. Ám erre a külföldön már elismert, Oscar-díjra jelölt filmre a veszprémi moziban úgy kellett összeimádkozni a nézőket. Így is elkeserítő volt a látvány, öt ember. Pedig hát…

Igaz, hogy nem sztárrendező csábított a már ismerős receptre készített filmjére, hanem egy „első rendező”, Pálfi György. Filmje eredeti, meghökkentő és elgondolkodtató eszközöket alkalmazva csábít minket egy falusi túrára. Legszembetűnőbb eddig szokatlan eszköze a filmnek az, hogy nincsenek benne dialógusok, kis (két eset) kivétellel néma marad. Ez a némaság azonban, nem a semmitmondó csendet jelenti. A mikrotörténetekből felépülő film tökéletes zörejei, zajai mindent elmondanak, amit tudnunk kell, így az emberi beszéd hiányát nem is vesszük észre.

Ezek a mikromesék –életképek, a természettől ellopott pillanatok – tökéletes egészet alkotva adják meg a film történetét, amely egy gyilkossági sorozat a falun belül: asszonyok mérgezik meg férjeiket, hogy miért, nem árulom el… A minimesék önmagukban is értékesek és szépek, önálló kis élettörténetek, az pedig, hogy biztosítják a sztori megszületését, kibontakozását, az író-rendezői bravúr számlájára írandó.

Pálfi felvonultat mindent, amire a nagymamánál töltött falusi nyaraink hivatottak emlékeztetni minket, városlakókat. Van itt pásztor, méhész, horgász, temetés, esküvő, tejesköcsög, paprikás csirke, kutya, macska, disznó, kocsma. Mindez tökéletesen ábrázolja a közép-európai vidék tökélyét. Nem túloz, és nem is vesz el. Olyan, amilyen.

A rendező tökéletesen meg tudta teremteni elképzeléseit, olyan képi világot ajándékozva a nézőnek, amely meglepi a robbantásokhoz, rohangálásokhoz, szerelmi csatározásokhoz szokott trendi-szemeinket, méghozzá úgy, hogy nem veszünk el ebben a képi élményben, tudunk a történetre koncentrálni. Itt ki kell emelni Pohárnok Gergely brillírozását a felvevőgéppel, kétség kívül állíthatom, hogy az idei év legszebben fényképezett filmjét készítette el.

Sajnálom, hogy nem voltak rá többen kíváncsiak. Többre hivatott ez a film, mely elnyerte a Budapest Filmszemle első filmes díját és a külföldi kritikusok Gene Moskowitz „érdemrendjét”. Valamint elindult világhódító útjára.

Kapcsolódó oldal: www.hukkle.hu