A Without Face ezúttal Horvátországban kóborol. Lássuk, András beszámolóját a tapasztalatokról déli szomszédunknál.

Horvátország mindig is a szívem csücske volt. Évek óta lejárogattunk a tengerpartra nyaralni, és dédelgettem egy olyan álmot, hogy egyszer majd itt is kéne koncerteznünk. Az álom most valóra vált!!! Eredetileg úgy lett volna, hogy két fellépésünk lesz: egyik nap Horvátországban, másnap Szlovéniában, azonban a szlovén buli rajtunk kívülálló okok miatt meghiúsult. No de sebaj, ez minket nem állíthat meg. De nem ám...

Egy verőfényes szombati hajnalon útnak indultunk hát, hogy leigázzuk a horvátokat, vagy legalábbis bemutassuk nekik a magyar metalt. Szóval hajnali indulás után a déli szelet befogva gyorsan eltekerünk a határig, ott gyorsan elintézzük az elintézni valót, majd irány a tenger(part) ui. Rijekába (Fijume magyarul, hehe) lesz a koncert. Délután három körül már ott csavargunk a városban. Nézzük a néznivalót. Gyönyörű hely. Hat óra tájt befut a szervező, közli hogy mennyire örül, meg hogy belehet pakolni a klubba. Mikor lesz vacsi? - kérdezzük mi. Egyébként a klub igen jól néz ki, olyasmi, mint a mi fehérvári Bahnhofunk. Befut a többi csapat (4), mind horvát, mi vagyunk a főbanda - mondja a szervező. Hát ez tök jó ( ja és mi van már a vacsival???????). Interjúk, ilyesmik, és végre jön: induljunk az étterembe!!!!!!! (vacsivacsivacsi!!!!!!) A menü: rántott tintahal(?!), meg cápa(!!!) meg mindenféle hal. Nem baj, betoljuk ha már egyszer gulyás nincs! :o)) Vacsi után vissza a klubba. Itt jóleső kép fogad: rengetegen vannak már. Igazán jól dolgozott a horvát promoter. Kezdődhet a móka.

Nincs ok panaszra, jól szól a cucc, az előbandák pedig eléggé bemozdítják az összegyűlt tömeget. Hajnal 1 körül van, mire színpadra kerülünk. A Weird Places című nótánkkal robbantjuk be a közönséget. Jól veszik a lapot. Jöhet a többi. Hymn to the Night, Violin of Erich Zann, Talamasca, Picture , Screaming Heartbeat. Egyre jobb a hangulat, látszik, hogy tetszik a horvát közönségnek a műsor. Megjegyzem, nem is panaszkodhatnak, apait-anyait beleadunk. Az egy órás műsor végére már teljesen kész vagyok, de látom a hatást, és ez lenyűgöző. Megnyertük őket.

Utánunk még van egy banda, azt még megvárjuk aztán irány a szállás. Másnap reggeli után átmegyünk Opatijába is várost, ill. tengert nézni. Csodálatos. Dél van és indulnunk kell hazafelé, tehát érzékeny búcsú, majd lóra fel, vár az otthon. A hazafelé vezető út teljesen eseménytelen. Este van, mire befutunk Veszprémbe.

A következő beszámolót már Angliából fogom írni. Majd valamikor. Addig is maradjatok őrültek! :o))

A. - www.withoutface.com