„A vágy és az erotika himnusza, játék az érzékiségről és... - a toleranciáról” – olvasható a Petőfi Színház honlapján a Diderot, a libertinus című előadás ajánlójában. Egon-Emmanuel Schmitt darabja kétségtelenül a kapcsolatokról, a nőről és a férfiról beszél – méghozzá kendőzetlenül. Hogyan gondolkodik erről a rendező, László Sándor?

- A darabot a színház vezetősége ajánlotta számomra – meséli a rendező. - Váratlanul ért a felkérés, nagyon át kellett gondolnom, hogy vállaljam-e, ám amikor megérkezett a szövegkönyv, igazán megtetszett és nem volt már kérdéses. Az előadás a morál ürügyén szól a legősibb emberi problémáról, a férfi-nő kapcsolatról. Az előadás szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy igenis beszélnünk kell a dologról, hiszen manapság nem igazán foglalkozunk e kérdéssel. Életem fontos korszakának tekinthetem a próbák alatti időt, ugyanis sok tapasztalatot szereztem, és számtalan dolgot megtanultam saját magamról.

- Az előadás két lényeges kérdést boncolgat: van-e szabad akaratunk, vagy csupán az ösztöneinknek engedelmeskedünk, illetve azt, hogy melyik nem az okosabb, ravaszabb.

- Egyértelmű válasz nyilván nem adható ez utóbbi kérdésre. Ha lenne felelet rá, már megadták volna. Az erőviszonyok, a szenvedélyek, az érzések megélése hullámzó. A darabban ilyetén módon merül fel ez a kérdés: Ha a fülét vakarja az ember, melyik érezheti jobban magát, a fül, vagy a kisujj? A másik központi kérdés az akarat-ösztön problematikája. Erre mindig a pillanatnyi szituáció adja meg a választ. Alapvetően az ösztöneink motiválnak bennünket Schmitt szerint, ám a darab végén Madam Therbouche tudatosan vállalja az ő és Diderot között kezdődő viszonyt. A kérdés tehát továbbra is nyitott, de azt hiszem, nem én leszek az, aki erre a választ ad.

- Számos nőtípust mutat be az előadásban: a butus szőkétől, a férfias nőn, a gyereket akaró asszonyon át a szenvedélyes szeretőig. Mennyire volt ez tudatos?

- Az író felvetett néhány nőtípust, de minden szerepnek sok olvasata van, rendezője válogatja, melyik utat választja. A szövegtől el lehet szakadni, én kihúztam olyan jeleneteket, amelyeket a szereplők szempontjából gyengébbnek tartottam és megpróbáltam megerősíteni azt az ívet, amit be kell hogy járjon az előadás. Sőt, a díszlet kapcsán is eltértünk a leírtaktól, hiszen a leírt szobabelső helyett szokatlan környezetbe helyeztük a cselekményt.

- A szituáció alapja: egy férfi és négy nő viszonya. Fel lehetett volna cserélni a szerepeket?

- Ezen még nem gondolkodtam. Kétségtelen, hogy vannak olyan helyzetek, amikor igen, de a hagyomány nagyban befolyásolja az elképzeléseket. Gondolok itt például arra, hogy a nők tradicionálisan jobban főznek a férfiaknál és főszakácsként mégis szinte kivétel nélkül férfiakat látunk viszont. A férfiakat és a nőket nehéz összehasonlítani, mert egyszerűen nem vagyunk egyformák. A szeretkezéshez a nőknek általában szükségük van szerelemre, míg a férfiaknál jól tud működni enélkül is. Nem ruháznám fel egyik nemet sem semmilyen jelzővel, hogy tudomisén a nő ravasz, a férfi meg okos, mert Európa legfantasztikusabb elméje, Diderot is tudott kisiskolás szinten viselkedni.