Voltunk elegen, és leszünk is! A tavalyi teljesítményükkel elértük, hogy a városban már presztízskérdés lett abból, hogy ott van-e valaki a Fotex-meccsen, vagy sem. Végre ismét együtt izzadhattam az ismerős tömeggel, és önfeledten élvezhettem az IQ-m mélyrepülését. Még jó, hogy a delphoi jósda már napok óta közölte a médiával, hogy nem akármilyen héroszok érkeznek Veszprémbe! Így legalább nem ért bennünket meglepetés.

Mert bizony tisztában voltunk vele, hogy aki kiütötte az azóta – egy török csapat által – az EHF kupából is kiejtett rettenetes svéd bajnokot, az nem lehet gyenge brigád. Ezek után nem lehet meglepő, hogy a csoport első meccsén a 20. percében már 10-5-re vezettek a BL-győztessel szemben. Az ott bemutatott nyitott védekezés annyira összetett kombinációkból állt, hogy egy hét alatt sem tudná semmilyen szakmai stáb kibogozni.

Semmi gond, ha már lőni nem tudunk, legalább foglalkoztathatjuk sebes mozgású beállósainkat, vagy rutinunkat és gyorsaságunkat kihasználva egy az egyben verhetjük meg a védőket. Arra azonban abszolút nem gondolhattunk, hogy a görögök az osztrák bírói párosról is több információt gyűjtöttek, mint mi.

Hellász fiai ugyanis tudták, hogy Reisinger és Kaschütz a meztépésért az ilyenkor szokásos két perc helyett még sárga lapokat sem osztogat, így nyugodtan tesztelhették Nike-mezeink szakító szilárdságát. Azt azonban felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy az csak úgy tűnt, hogy játékosaink perceken át tanácstalanul fogadták volna a helyzetet. Ezt bizonyítja az is, hogy alig három tucat perc alatt egyből megtaláltuk az igazi ellenszert.

Végy egy jó kapust és néhány tehetséges szélsőt, akik lerohanásokból bedobják a ziccereket, hiszen azokat védeni nem lehet, csak kihagyni. Ha esetleg, valami fatális véletlen folytán ez utóbbi történne, annak csakis pszichés okai lehetnek. A statisztika alapján pusztán Dzomba (13 lövés/8 gól), Lazarov (9/4) és Pásztor (7/2) az, akiben túlságosan nagy hőfokon égett a (görög)tűz, nagyon hajtotta őket a bizonyítási vágy. Erre többek szerint a legjobb ellenszer, ha csökken a játékosok önbizalma, ez pedig az ő esetükben egész hétre egyértelműen garantálható.

Összegezve: úgy aláztuk meg ellenfelünket, hogy egyben a Magdeburggal – sőt, saját szurkolóink egy részével – is elhitettük, hogy most gyengébb csapat vagyunk. Mint ahogy valamennyi, kézilabdához egy kicsit is értő személy tudja, ez nem így van. Ha még volna olyan megátalkodott, akit a fenti eszmefuttatások nem győztek meg, annak ajánlanám a következő öreg bakonyi mondás filozófiai tartalmának részletes elemzését: ESTE SZÁMOLJÁK A CSIBÉKET!