A fiúk a hazai fellépések után vajmi keveset pihentek. Jó magyarhoz illően nyugati irányba vették útjukat, és átlépték a határt. Ezúttal Ausztriában kószálnak. Íme András élménybeszámolója arról, hogyan zúzták meg a Sógorokat.

Jaj az osztrákoknak! Ezzel a jelszóval vágtunk neki turnénk harmadik (és negyedik) állomásához vezető hosszú és fárasztó útnak. És hogy miért jaj nekik?! Hát mert hódító őseinkhez hasonlóan mi is rabolni indultunk szomszédaink hegyes-völgyes országába, a különbség csak az, hogy mi nem az anyagi javaikra pályáztunk, hanem a fémzene rajongóinak szívét próbáltuk meg elcsórni. Aztán hogy ez sikerült-e vagy sem? Az alábbiakból kiderül.

Reggel. Indulás. Délben már a határnál vagyunk. Gyors vámkezelés, igazán nincs okunk panaszra, hálisten nem civakodnak velünk a vámosok. Az első fellépésünk a karinthiai Linz városában lesz, és az még kb.300 km, így hát igyekeznünk kell. A megbeszélt helyen találkozunk a szervezőkkel (KHAGAN) – mutatják nekünk az utat. Ismerjük már őket, többször játszottunk együtt, és igencsak jó fejek... Késő délután, mire odaérünk a klubhoz, elég jól néz ki, egy kicsit irigykedek is miatta. A helyi csapat is ott van már, nagyon kedvesek velünk. Miután lepakoltuk a hangszereket meg egyebeket, szólnak, hogy megmutatják a szállást. Hát az nem semmi! Képzeljen el mindenki egy képeslapra illő tájat: ragyogó kék ég, óriási havas csúcsú hegyek, hihetetlen zöld legelők, alpesi házikók, kristálytiszta levegő, és ebben az idillben ott egy panzió, ami tökéletesen beleillik a tájba. Na itt a szállásunk. Fantasztikus. De visszatérve a földre, ill. a klubba, rögtön visznek is minket vacsorázni. Egy szavunk sem lehet. Olasz étterem, mindenki azt kér, amit akar... Lassan kezdődhet a koncert.

Mi vagyunk a főbanda, KHAGAN-ék pedig jól bemelegítik előttünk az összegyűlteket. Aztán elérkezik a mi időnk. Nem kegyelmezünk a "sógoroknak" és ők jól veszik a lapot. A koncert végén hatalmas visszataps, – olybá tűnik, győztünk… ) Ezt támasztja alá az is, hogy jól fogynak a CD-k. Utánunk játszik a helyi brigád, egész jól nyomják. Ez az este abszolút siker, mindenki nagyon elégedett. Búcsúzkodás, majd irány a panzió. Alvás. Másnap tízkor mindenki üdén és vidáman ébred, igaz, ilyen környezetben nem nagyon lehet szomorkodni.

Indulás tizenegykor. A következő állomás az észak-tiroli Wörgl-ben lesz, és mivel csak délután 4-re kell odaérni, nem kell nagyon sietni. Nézni pedig van mit. Akár másodpercenként lehetne képeslapra valót fényképezni, egyszerűen hihetetlen szép minden. Meg is állunk itt-ott "túrázni" egy kicsit... Napnyugtára érünk Wörgl-be, és hamar megtaláljuk a kultúrcentrumot, ahol a fesztivál lesz. A szervezés itt is tuti jó, van reklám, interjú a helyi TV-vel, berakodás után kaja, majd kezdődhet a móka. Itt is mi vagyunk az egyik főzenekar, így van időnk végignézni az előttünk levőket. Csapat csapat után jön, majd ránk kerül a sor. Kicsit fáradtabbak vagyunk, mint tegnap, de azért nagy elánnal nyomjuk le a műsort. A közönségnek is tetszik – szép tapsot kapunk. Cd-ket is sikerül eladni – juhhéééé, akkor ez megint győzelem... Hajnal kettő mire bepakolunk és sikerül elindulni haza. Vasárnap tíz körül van, mire végre megérkezünk, fáradtan de elégedetten.

A következő turnéállomások ismét itthon lesznek, ezek az utolsó honi koncertjeink: Pécs és Szeged. De ezekről majd később...

András

www.withoutface.com - withoutface@withoutface.34sp.com