Egy Népszabadsággal betakart homeless fekszik a VMK kövén. Egyre beljebb tolja magát. Hirtelen felugrik és énekelni kezd: „Zenél az élet / a sarkon áll / kalapjában húszasok már…” Aztán váltás: Mick Jaggerre emlékeztető mentalitás, néhány erotikus utalás, mozdulat. Fiatalos lendület. Egy veszprémi zenekar, amelynek bár neve még nem közismert, jelentős közönségbázisa és közel 70 perces, saját számokból álló CD-je van. Igaz, ez utóbbit csak a bennfentesek tudhatják magukénak...

„Nélküled megy minden könnyedén, / mint az orosz hajók ’61-ben a jenkik tengerén. / Múlt héten még nem voltál ilyen, / vagy csak a lábad miatt nem tűnt fel nekem.”

- Mikor alakult a zenekar? – kérdezem a Mephisto tagjait és lám, máris egy könnyed vitába csöppenek. Nagy Gyula énekes szerint meg van már annak három éve is, míg Beke Tamás zongorista és Lékai Péter dobos a két év mellett voksol. A többiek (Pók Levente bőgős, Dobosi Gergely gitáros) inkább tartózkodtak.

A lényeg, hogy a fiúk még a gimnáziumban együtt jártak énekkarra, majd különböző nevű együttesekben fogtak a húrok pengetésébe. Viszonylag hosszabb ideig Obsession néven futottak, amikor azonban elegük lett a feldolgozásokból és saját repertoárral léptek színpadra, először név nélkül, majd a többek között felvetett Bach-lövés és Előzenekar nem lesz nevek helyett a Mephistoként szerepeltek. Az együttes alapvetően zongora- és szövegközpontú dallamos, alkalmasint vad rock&roll-t és blues-t játszik. A repertoárjukon szereplő számokban boncolgatott huszonévesek mindennapjai mellett néhány filozofikus szöveg is jól megfér. Például:

„Nézem a kék eget, élem az életet / várom, várom a feleletet / hogy merre megyünk, miért ébredünk, / nem tudom, hogy lesz-e még helyünk, / merre futunk, rohanunk, menekülünk / meg kéne állni, de mindig itt ülünk.”

- A zenekarban egyébként mindenkinek van valamilyen zenei előképzettsége. (Gyula például operaénekesi karrier felé kacsingat – szerk.) Ez azért is volt jó, mert mindenkinek kialakult már a saját stílusa és így könnyebb volt összerakni a számokat.

- A szöveg nagyon egységesnek tűnik. Ki a dalszövegszerző?

- Igazság szerint mindenki. Akinek éppen témája van, vagy éppen hoz egy zenét és erre ki-ki ráteszi a saját hangszerét. Az így kialakult masszát közösen összegyúrjuk, alakítgatjuk tovább.

- Mennyire jelent előnyt vagy hátrányt, hogy nem Pesten zenéltek?

- Erről állandóan folyik a vita a zenekaron belül is. Tény, hogy nehéz előrelépni egy kisvárosban, mert ritkán van fellépési lehetőség. Ám úgy gondoljuk, ha van egy biztos közönségbázisunk – amely a gimi kapcsán már adott – és megragadunk minden alkalmat, akkor csak-csak találunk olyan embert, aki támogat, vagy tanácsokkal ellát bennünket. Ugyanakkor kisebb városból elindulni valamivel könnyebb is, mert kisebb a konkurencia, csak éppen itt nincs lemezkiadó...

- Hiszen megjelent egy CD-tek...

- Igen, de ez csak házilag készített felvétel, kisebb-nagyobb hibákkal. A CD elkészítésére csupán négy órányi időnk volt, mégis megpróbáltuk az adott feltételek között a legjobbat kihozni belőle. Az anyag igazándiból arra való, hogy aki pontosan kíváncsi a szövegekre, az le tudja venni róla.

- Milyen terveitek vannak a közeljövőre?

- Jó kapcsolatokat kell kialakítanunk az itteniekkel, a fellépési helyeket, a lehetőségeket a végletekig ki kell használnunk, meg kell ismertetnünk magunkat, aztán majd meglátjuk...