Augusztus vége óta a szokásos pinceszerek során már inkább foglalkoztam az aktuális cimbora szőlőjének állapotával, mintsem a bográcsgulyás ízével. Szép lassan kezdett összeállni az az ideális naptár, ami akár 5-7 szüretet is bele tudott volna préselni az őszi időszakba. Azonban Móricka képzelgéseit idén is - szokás szerint - nemcsak a delírium zavarta meg.

A szellemi foglalkozásúak hozzáállása a fizikai munkákhoz komoly vitákat váltott már ki, kizárólag egyetlen területen sikerült viszonylagos konszenzusra jutni: a szüretek - na meg persze a hozzá kapcsolódó egyéb munkálatok - messze a legnépszerűbbek. Már-már olyan szintre jutottak egyesek (biztosan valami ráérős bölcsészek), hogy a filozófiai tartalmú elhivatottságból végzett munka testi része elhanyagolható az agyban/lélekben/szellemben, gondolati síkon is végbemenő folyamatoknak.

Szerencsére - most még - sokan vannak baráti körömben olyanok, akik egy-egy borozáskor a poharak töltése közben elmondhatják a klasszikus mondatot: magam kapáltam, magam metszettem! A magyar férfiak többsége tudatosan vagy tudat alatt élete végéig vágyakozik arra, hogy ezt a mondatot őszintén kimondja. Saját pince, saját bor (ami úgyis a legjobb a környéken), annak minden verejtékével együtt.

Egyre többen vagyunk olyanok, akik a szülők, nagyszülők halála után nem folytatták a szőlő művelését hozzáértés, idő, pénz, munkaerő hiánya és ehhez hasonló gyenge kifogások miatt. A présházból hétvégi nyaraló lett, a szőlő helyére ritkás gyep került igénytelen facsemetékkel, a borozgatás helyszíne pedig a lugasok alól a jellemfejlesztőkbe tevődött át. A szüretre nem kell meghívni a fél rokonságot meg a baráti kört, amúgy is sokba került a zabáltatásuk, meg a must felét is elviszik. Nekünk se kell egy idő után a hétvégénket körömpiszkító munkával elcsesznünk olyan társaságban, akiknek a felét nem is ismerjük.

Hát hiába, a szőlő kivágásával az emberiség és az emberség is kevesebb lesz. Eltűnnek élmények (nyitott budiajtóval gyurmázni hajnali négykor két préselés között), megszűnnek kapcsolatok (együtt ittunk, de melyik krimóban?), igénytelenedik az ízlésünk (Még két üveg Kecelit!), elfelejtjük Sziszifuszt (Miért is dolgozok?) és ráadásul a gyerek is allergiás lesz (Pedig egész nyáron a szabad levegőn, nyitott ablaknál számítógépezett).

Sebaj, tablettákat már lassan otthon is tudunk gyártani.