A Pannon Várszínház őszi fesztiválján fellépett többek között a Szakcsi-trió is, amely tagjai sorában Szakcsi Lakatos Béla fia, Róbert mellett még két fiatal tehetség, Petzek Lakatos András és Orbán György szerepel. Ők nem csupán itthon, hanem a világ számos városában is adtak már sikeres koncerteket különböző formációkban.

Róbert mauntreux-i versenye után most Párizsba, Európa legnagyobb jazz-zongoraversenyére készül. Ahogy elmondta, egy ilyen megmérettetés kapcsolatok építésére is kiváló alkalom. Petzek L. András legutóbb a Kovács Gyula emlékversenyt nyerte meg. Számára azért bír ez különös jelentőséggel, mert a zsűri tagjai között példaképe, Jack Jonnet is jelen volt. A megnyert dobfelszerelés és lemezszerződés mellett erkölcsi elismerést és pénzt is jelent a győzelem. S hogy miért ilyen fontos a pénz? Mert a magyar jazz-zenészek különösen hátrányos helyzetben vannak. – Kevés a lehetőség – meséli Róbert, - s ha valaki nem vállal másik munkát, például tanítást is, egyszerűen nem tud megélni. – Nem tudunk mit tenni, egyszerűen kevés az igény erre a zenére – vallja András. – Nincsenek szponzorok, akik pénzt ölnének bele. – Az is a baj – egészíti ki Róbert, - hogy az emberek egyszerűen félnek a jazz szótól. Nem mernek még belehallgatni sem egy-egy zeneszámba.

A trió main-stream útját követi. Ezt a stílust, mint mondják, a felállás már eleve meghatározta. A ’60-as években fejlődött, statikus ritmusvilágú muzsikát megpróbálják ízlésük szerint formálni, ám a saját számaik mellett néhány Szakcsi Lakatos Béla szerzemény is felkerült a repertoárra.

– Ha Béla bácsi hajdanán nem karol fel minket – emlékezik vissza András, – nem értettük volna meg a jazz-zenélés lényegét, gondolatvilágát. Ő tanított meg minket muzsikálni, sokat köszönhetünk neki. A közeljövőben Béla bácsival és Gyurival egyébként Belgiumban, majd pedig Lengyelországban fogunk turnézni, de tervben van egy lemez készítése is, amelyen dallamos, énekes jazz-számok szerepelnek majd.