Az első szemeszter komoly erőpróbát jelenthet az egyetemisták, főiskolások számára. Beilleszkedni az egyetemi mindennapokba, megszervezni a magukról való gondoskodást, új barátokat találni, kapcsolatokat építeni. Ebben a szülők, a barátok tanácsai mellett az alábbiak is sokat segíthetnek.

A középiskolai élethez képest óriási változást jelent a hirtelen beköszöntő szabadság. A legtöbb intézményben a hallgatók maguk állíthatják össze órarendjüket, bár ezt bizonyos mértékig korlátozza, hogy az adott szak elvégzéséhez szükséges tanegységeket mindenképpen teljesíteni kell. Hogy pontosan melyeket, azt az új kreditrendszerben lefektetett alapelvek határozzák meg, és a tervek szerint nem csak az anyaintézményben lehet majd kreditpontokat szerezni.

A hallgatók azt is maguk dönthetik el, mikor milyen tanegységeket szeretnének felvenni. Ez alól kivételt jelentenek a kényszerrendezett tanegységek - amikor az intézmény a tanulmányok előfeltételeként megszabja bizonyos tanegységek korábbi megszerzését. Az intézmények általában lehetőséget biztosítanak egy tanegység adott félévben való elhagyására, a vizsga későbbre halasztására - a félévismétlés kényszere nélkül. Így a hallgató akkor is folytathatja tanulmányait, ha valamelyik tárgy számonkérésén nem teljesítette megfelelő színvonalon.

A szabad tanegység-választás és a kényszerrendezés intézményi feltételeit érdemes már a félév elején, a tantárgyak felvételekor kideríteni, így máris kevesebb gonddal kell a vizsgaidőszakban megbirkózni. Annak is érdemes utánajárni, hogy az adott félévet követően az intézmény meghirdeti-e és mikor hirdeti meg a vágyott tanegységeket. Egyes tanszékek ugyanis a saját ritmusuk - tanszéki kapacitásaik - függvényében hirdetik meg az órákat.

Felsőbb éves hallgatóktól, az adott tanszékek illetékeseitől kapott információk, a korábbi kurzuskínálatok tanulmányozása után optimálisan megtervezhető a tanulmányok ütemezése. Az összehangoláskor külön művészet az intézmény egyes épületei közötti felesleges utazások kiküszöbölése. A rutinosabb felsőbb éves hallgatók általában a hét közepére és a nap déli órái köré csoportosítják óráikat. Egy átlagos vidéki (vagy fővárosi) egyetemista a hétvégét is szeretné tartalmasan eltölteni, ezért már pénteken a hazautazás lázában ég.

Otthonról visszaindulni is nehéz, különösen, ha a vasárnap este hétfő hajnalban ért véget. Az órarend összeállításakor a saját napi ritmushoz igazodóan célszerű az egyes tanegységeket kiválogatni. Aki reggel érzi magát tetterősnek, reggeli, aki inkább délután tud teljesíteni, délutáni órákat válasszon. Nagyon fárasztó egy szemináriumon az ébren maradásért küzdeni, és az oktatóra sem tesz jó benyomást a lélekben állandóan "távollévő" hallgató. A tapasztalatok szerint kevés oktató tart nagyon korán vagy későn előadást, az viszont gyakoribb, hogy hétfőre vagy péntekre kerül egy tanegység.

Az előadásokon általában nem kötelező részt venni, különösebb következmények nélkül ki lehet hagyni néhányat. Az első és utolsó előadásokon viszont általában célszerű ott lenni. Ilyenkor szerezhető meg az adott félévre vonatkozó téma- és tartalomjegyzék (miről lesz szó, és milyen könyveket kell elolvasni), illetve a félév végén a szorgalmasabbaktól elkérhető az órai jegyzet, és ekkor lehet feliratkozni a kurzusvezető által meghirdetett időpontokra (ilyenkor még lehet választani.)

És nem szabad megfeledkezni a kollégákkal való kapcsolattartásról sem - a szabad óraválasztás miatt szétszaggatott hagyományos csoportok, évfolyamok hiányában nem sok szervezett alkalom áll rendelkezésre a barátkozáshoz. Jegyzetet kérni és kapni pedig bizalmi alapon lehet. Saját biológiai ritmusunkat a vizsgaidőszakra való felkészülés során is célszerű tiszteletben tartani. Vannak, akik a folyamatos tanulás hívei, mások viszont a vizsga előtti két éjszaka szeretnék (többnyire sikertelenül, vagy kis szerencsével, mégis sikerrel) feldolgozni a több száz oldalnyi jegyzet és irodalom anyagát.

Az is előfordulhat, hogy valaki az utolsó 24-48 óra folyamatos kihasználásától vár vagy remél eredményt. Általános tapasztalat, hogy a megtanult információk emlékezetbeli rögzítésére célszerű egy pihenőnapot és egy jó alvást beiktatni - még a vizsga előtt. A tanulás szervezéséhez kapcsolódó szabadság a munka önálló megtervezésének kényszerével jár együtt.

Az egyetemi, főiskolai tananyag feldolgozását a hallgatóknak önállóan, integrált tanulási módszerek segítségével kell megvalósítaniuk. A kurzus témájához kapcsolódó ismeretekről célszerű már a szemeszter kezdetén tájékozódni, az irodalmi forrásokat módszeresen, jegyzeteléssel kísérve feldolgozni. Az étkezés az intézményi menzák mellett kisebb vendéglátóhelyek, büfék igénybevételével oldható meg. A legtöbben az étkezésre fordított összeg lefaragásával, a "hasukon" szeretnének spórolni, de ez a gyakorlat a vizsgaidőszakban szintén jelentősen visszavetheti a teljesítményt! Ebben a kérdésben is a rendszeresség a kulcsszó, ugyanúgy, mint az egészséges testmozgás esetében.

A legtöbb intézményben nem kötelező felvenni az órarendbe a testnevelést, de akár a tanegységkeret terhére is űzhetők a különféle, fakultatívan választható sportágak. A felsőoktatási törvény kimondja, hogy minden intézménynek gondoskodnia kell hallgatók testi és lelki egészségének védelméről.

Személyes problémáikkal, tanrenddel kapcsolatos kérdéseikkel az intézményi diáktanácsadó központok szakembereihez fordulhatnak a hallgatók. Ennek keretén belül általában lehetőségük van pszichológiai, információs és karrier-tanácsadás igénybevételére is. Természetesen érdemes a HÖK (Hallgatói Önkormányzat) irodát is felkeresni, ahol problémáink egy részére azonnal megkapjuk a megoldást, de legalábbis a megoldókulcsot.

Az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda összeállítása (Educatio Press)