Arnold vagyok Karlsruhéból. Csak a Hungaroringen akartuk idén is a Schumit ünnepelni. Akkor jó volt. Idén nem. Pedig biztos jó szándékkal hívott meg egy magyar unokatesóm, abba a nyaralóba, ahol gyerekkoromban voltam utoljára, amikor az osszi rokonokkal találkozgattunk. Vagy lehet, hogy ő is átvert?

Már kedden délután menekülve az árvíz elől megérkeztünk a magyar monszunba. Még szerencse, hogy a badacsonylábdihegyi strandon nem öntött ki a víz: 40 m iszap után értem el a bokáig érő vizet. Felhívtam Scholtot, hogy mit lehet esőben itt csinálni, mert ilyen trutyiban a fürdés kizárva. Ajánlott pár helyet, ahol érdemes bort inni. Szolid hordó négy asztallal, közel a kecóhoz: ideális. Mielőtt elkezdett jó hangulatunk lenni azért rendeztük félig a számlát, (ezt még otthon az ADAC ajánlotta). Elszállt a vidámság, 2000 HUF egy liter vizezett rizlingért? Kifizettük, megjegyeztük, a blokkot elraktunk.

Másnap azt gondolván, hogy igényesebb helyeken azért ezt nem csinálják meg, a hegyi túra után beültünk egy csárdába. Gyönyörű panoráma, mosolygós pincér, három korsó sör, két capuccino: 4000 HUF. A kaját nem vártuk meg, fizettünk, megjegyeztük, a blokkot elraktuk. Lehet, hogy ez balatoni jellegzetesség? Sebaj, irány Kelet-Magyarország, a kuzinom is valahol ott nyaral. Mondta, ha bármi gond van hívhatom a handyjén, de nem akartam ilyenekkel zaklatni.

Thobbo gokoe, valahogy így ejtik, azt a hotelt ahol laktunk. Az interneten foglaltuk le, nincs messze Budapeszttől, csak a keleti irányban és jutányosabb áron. Legalábbis addig azt hittük, amíg fizetni nem kellett. 30%-kal több állt a számlán mint amiért lefoglaltuk. Reklamáltunk. Hirtelen az addig is közepesen beszélő recepciósok teljesen elfelejtettek németül. Mutatjuk a reservációt amin egyértelműen a mi általunk számított ár van ojróban. Jön a főnök. Magyarul hablatyol és a magyar változat zárójelben, kis betűvel lévő szövegére mutat: "plusz AFA meg IFO dij". A "plusz"-t még sejtettük, de mi az az AFA? Mi az a meg? Mi az az IFO dij? Már tudjuk: ez az a 30 %! De ez miért nem írták oda németül is, vagy miért nem számolták eleve bele az árba, ha úgyis ki kell fizetni? Mert a hülye német úgyis olyan mint mi. Legalábbis egyszer. Kifizettük, megjegyeztük, a számlát elraktuk.

Még aznap úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk a mi kis esős Németországunkba. Kicsit esős, kicsit hideg, kicsit unalmas, de azért a mienk. Ott legalább tudom, hogy mit várhatok a pénzemért. Nem mosolyognak annyit az emberek mint ezen a Magyarországon, de legalább nem látom ugyanezeket a kedveskedő arcokat, ahogy a pult mögött átalakulnak, és egymással susmorogva, hunyorgó, ravasz szemekkel felénk böködnek.

Hétfőn még elbúcsúztam Veszprémben a kuzinomtól és a tántimtól. Felháborodtak a történeteinken, úgy magyarosan, de láttam, hogy nem lepődtek meg nagyon. A kuzinom még a számlákat is elkérte. Mondta, hogy lefénymásolja és elküldi egy-két újságnak. Én nem adtam oda. Nem kell olyan nagy felhajtást csinálni. Megmutatom azoknak a barátaimnak, kollégáimnak, szomszédaimnak, akik egy ilyen országba akartak utazni. Beviszem az ADAC-hoz. Majd szerepel az autóklub jövő évi országjelentésében. Ott legalább tudom, hogy adnak a véleményünkre.